Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.
És így tovább . . . Színesen, gazdagon, változatosan, .szinte kifogyhatatlan bőséggelLapozgatás közben, anélkül, hogy kérdezném, Becht megszólal: - A Bűvös henger-t és az Öreg szemmel-t két-fcét példányban gépeleim. Egyet kap a volt iskolám könyvtára, egyet a Városi Levéltár. Nem tudom hirtelen megfogalmazni, hogy a váratlan bejelentés hangsúlyában mi minden sűrűsödik. Van benne keserűség és rezignáció is, kétségtelen. De van benne eltökéltség és magabiztosság is. És mindenesetre hűség és bölcsesség.- Mondd, Rezső bácsi - kérdezek rá orvul az Öreg szemmel alcímére - te tényleg feleslegesnek érzed ezeket a töprengéseket? Becht keskeny vonalú szájoszélén öregesen is köpés mosoly villan:- Igen. Ahogy Voltaire mondja: A felesleges nagyon szükséges valami.- Még egy utolsó kérdést engedj meg. Melyik munkádat tartod legtöbbre? Becht ezúttal meglepődik. Néhány pillanatig mintha tűnődne is, de aztán határozottan megrázza a fejét:- Tulajdonképpen egyik munkámmal sem vagyok megelégedve. Magamban megirigylem ezt az öreg embert .a válaszáért. Láttam, ahogy a mondat megszületett a száján. Az új munkára serkentő elégedetlenség akaratlan ígéretét fogalmazta meg vele, nem is annyira nekem, mint inkább magárnak. Megköszönöm a beszélgetést s elbúcsúzom Bechttőíl és a feleségétől, aki jöttöm után hamarosan elment hazulról, de időközben, végszóra, visszaérkezett. Ebből is sejtem, hogy jócskán elidőzhettem. Bechták nem is igen marasztalnak; estére még programjuk van: hangversenyre készülnék. Űjra szemembe tűnik a szobában a nagy fekete zongora. Mint botfülű ember, rá se kérdeztem, pedig a zene biztosan jelentős szerepet vitt Becht Rezső életében. (Később, otthon, könyveit lapozgatva, számtalan részlet igazolta is a zenei ihletés szerepét munkáiban. A .soproni tavaszról olvastam az alábbi részletet: „A tavasz nagy színorgonáján most .már mindkét kezével oldja .a regisztereket az Orgonista. A zöld .színek skálája fölé mindig gazdagabb színdallaimok borulnak. A Lövér- szállóval szemben, sötét fenyők keretében .már rózsaszínű felhő lebeg a Gruber-barackos felett. Köröskörül az extázis tajtéka kezdi beborítani .a száz és .száz kertet. Nyílik az orgona és ezrével pattannak ,a cseresznye-, alma-, körtefavirágók bimbói, .s mikor az orgonista az utolsó regiszter kioldása után napszemével végigtekint a .tájon, a fehér és rózsás babzás már végigpezseg minden lejtőn a Haikai-dombtól a Vashegyig. Megszületett az új soproni tavasz, napfénybölcsőben, a méhek, darazsak, lepkék részeg táncától körüldongva”.) Ez azonban .már otthon volt. Az Udvarnoki utca 2. lépcsőháziajtaján kilépve a tél fogad. Sietős léptekkel igyekszem hazafelé a párás, ködös alkonyaiban. A Batsányi utca előtt lezárva találom a vasúti sorompót. Felmegyek a gyalogosok .számára biztosított karcsúvonalú felüljáróra, s míg a hosszú .szerelvény csattogva balad el alattam, a következő zárómondatofcat gondolom ki a megírandó beszélgetés végére: Egy lexikoni tévedést nem a hibajegyzékkel lehet igazán kijavítani, hanem az új adatokkal. Az új adatokat pedig maga Becht Rezső fogja szolgáltatni. Annál is inkább, mert él, elégedetlen és dolgozik. Közben az -idén nyolcvan éves is. Isten éltesse. 28
