Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.
- Valaha hét nyelven olvastam jó ízű élvezettel. A mondott négyhez ötödikül a török társult. A hatodik és ,a hetedik a magyar és a német. E két utóbbin azonos esély- lyel írni is tudok.- Mi a legélőhb emléked Szibériából?- Egy íkorbáosnyom a fejemen. Akkor kaptam, amikor OmsZkban leugrottam a szerelvényről, hogy elmondhassam, Dosztojevszkij száműzetésének városában is „jártam”. A hadifogságból hazatérve, Becht nehezen illeszkedett bele az itthoni világba. Magános különállásáról - amit most, beszélgetés közben is felemlít - önvallomásszerűen szólt már 1935-ös, első kötetének Találkozás c. novellájában. Az elbeszélésben két, vonaton véletlenül összetalálkozó volt szibériai fogoly beszélgetését írja le Becht. Honnan 'tudod, pajtás, hogy én is — odavaló vagyok? A szőke elmosolyodott:- Ahonnan te . . . Megérzi azt a magunkfajta egymásról. Más a szemünk, más a hallgatásunk. Mikor húsz őszén hazajöttem, azt hittem csupa gyerek közé keveredtem. Furcsa volt megint bankba járni és látni, mennyire izgatták őket a kurzusok, a valuták, a semmiségek . . . Láttam, nem érdemes magyarázni nékik, hogy nem ez az élet. ..- Hát hiszen osorba emberek is vagyunk.- De keményet is vágott velünk az élet. Szikát. Csoda, ha kicsorbultunk? De azért, pajtás, nem adnám ezt a csorba bicskát, ami vágyók, semmilyen simaélű késért, amivel kalácsot szeltek!” A „Csorba Ricsfcá”-niak kemény volt a nyele, és az éle is megmaradt. A két világháború között Becht írásai sűrűn jelennek meg a bel- -és külföldi lapokban. Itthon az Újságnak, a Hídnak, a Pásztortűzneik, a Tükörnek és a Soproni Szemlének dolgozik. Ausztriában a bécsi Neue Freie Presse, a Prager Tagblatt és az Österreichische Monatshefte közli tárcáit, novelláit. Ausztria legnagyobb napilapjának, a demokratikus Neues Wiener Tagblattnak, Mohácsi Jenő ajánlatára, éveken át megszakítás nélkül küldheti írásait. Viszont habozás nélkül számolja fel ezt a kapcsolatot, mikor Ausztriát megszállják a németek, s [kedves lapja címoldalán megjelenik a horogkereszt. A lap nélkül maradt novellaíró - Keresztúri Dezső meghívására - a Pester Lloyd irodalmi munkatársa lesz. 1939-től 1944-ág dolgozik ennek a lapnak. Közben szorgalmasan működik :a soproni Frankenburg Irodalmi Körben is mint igazgatósági tag s mint művekkel is jelentkező író. A Magyar Rádiónak is gyakori vendége ezekben az években, Arany, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc verseinek német fordításával szerepel, bravúros nyelvtudása és jó beleérzőképessége révén megérdemelt sikerrel.- Kiket 'ismertél személyesen a nagyok iközü/l? - teszem fel a kérdést a lövéralji kis szobában, ahol időközben egyre nőnek a délután és az emlékezés árnyai.- Móriczoal kétszer is találkoztam. Ismertem Karinthyt, Sárközit, Babitsot. Vele és Reményiklkal leveleztem is. Kár, hogy a 45-ös bombázások miatt odalett az egész levéltárom. Szabó Lőrinc is szeretett. Külön gratulált, mikor „Materializmus” c. nagy versét lefordítottam és be is mutattam a Rádióban. Ez külön öröm volt a számára, mert - mint mondta - a Pécsi Rádió elzárkózott a magyar szöveg bemutatásától. - Ismered? - veti közbe Becht - ás leveszi a háta mögül a Szabó Lőrinc-irodalom legfrissebb kiadványát, Rába Györgynek a Kor társaink c. sorozatban megjelent tanulmányát. Már volt a kezemben a könyv, mégis elismeréssel tekintek Bechtre. Tetszik ennek a nagyon öreg embernek a nagyon fiatalos érdeklődése. Ö közben tovább folytatja az emlékezéseit:
