Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Sarkady Sándor: Udvarnoki utca 2.

persze, nincs mit csodálkozni. Fazefcasműhelyben sem igen csodálkozunk, ha köcsögök sorakoznak a polcon. Előhozakodom jövetelem céljával. Szeretnék Bechtről írni az Életünlk-ben. Tu­dom, hogy egyesék elparentálták, tudom, hogy az Irodalmi Lexikon halála évét és he­lyét - már 1963-tbain - kérdőjellel jelölte, de azt is többen tudjuk, hogy csakazértis él és közelesen a nyolcvanadik születésnapját ünnepli. S ami ennél több: ír, dolgozik. Becht szemében a csodálkozás, a keserűség és az öröm fényei váltják egymást. De az is lehet, hogy ezt csak én képzelem. Szikár arca mindenesetre megenyhül; nem zár­kózik el a beszélgetéstől. - Mondj valamit az életedről - kezdem olyan banálisán, hogy már banálisabban nem is kezdhetném. Rezső bácsi észreveszi zavaromat s kezembe nyom egy rövid, gépéit életrajzot, amit néhány évvel ezelőtt készített egy azóta már régen elvetélt Soproni Antológia szerkesztőinek a felkérésére. Onnan másolom gyors kriksz- kraikszökkal az alábbiakat:- Sopronban születtem, 1893-ban. 1911-ben érettségiztem az evangélikus Líceum­ban. A Lipcsei Kereskedelmi Főiskolán szereztem oklevelet. Az I. Világháborúban az orosz fronton hadifogságba estem. Hat év után vergődtem haza, 1920 novemberében, Kínán és Indián át. Itthon banktisztviselő lettem szülővárosomban, majd a Vasárugyár egyik vezetője. A két világháború (között sokat utaztam. Láttam Rómát, Párizst, Lon­dont. Jártam Izlandon és Vlagyivosztokban, Sanghajban és Szingapúrban. Becht, úgy látszik, észreveszi olvastomban az arcomra önkéntelenül is kiülő csodál­kozást. Anélkül, hogy felállnia, íróasztala mélyéből régi prospektus-kötegeket, fénykép- albumpkat húz ellő, kiteregeti őket, s most már maga folytatja élőszóval a felsorolást:- Voltam Szumátra szigetén, eljutottam Afrikába, hajóztam a Vörös-tengeren. 1934-ben viszontláttam Oroszországot. A Krímben voltam, Ogyesszában.- Milyen volt az új Oroszország? - szakítom félbe hirtelen kelt érdeklődéssel, mert Illyésen és Nagy Lajoson kívül hamarjában nem is jut eszembe senki, akinek ebből az időből hiteles élményei lehetnek a Szovjetunióról.- Megírtam amit láttam, egy német nyelvű kis könyvemben. Wiedersehen mit Russland a címe. Becht föláll. Külön kis polcrészen őrzi saját könyveit. Leemeli a sárga fedelű könyvecskét. Leül, belelapoz.- Szókimondó ember vagyok. Azt írtam, amit láttam. Az emberek többnyire sze­gényeknek és bajszoltaknak tűntek. De azt is megírtam, hogy a cári nyaralóból tüdő­szanatóriumot építettek a népnek. Tárgyilagosságomat ki rosszakaratúnak, ki túlon-túl is jóakaratainak látta. Mindenesetre a Szálasi-puccs idején, 1944. október 14-én, a Gestapo és a nyilasok engem is gyanúsnak találtak. Letartóztattak és elhurcolták a la­kásomról.- A továbbiakban hogyan alakult a sorsod?- Hamarosan kiszabadultam. Semmit sem tudtak rámbizonyítani, meg akadt jó­akaróm is. 1945-ben, viszonylag későn, megnősültem. A feleségemmel a nagy bombá­zások idején ismerkedtem meg. A felszabadulás után sok irodalmi felolvasást tartottam; a Vasgyárban a Petőfi Kultúrbrigádot irányítottam. Szerettem a népművelőmunkát, a sok kudarc ellenére is. A gyárból mentem nyugdíjba, 1955-ben. Közben pedig, amikor tehettem, írtam. Könyvei ott sorakoznak a feje felett, a különpolcon. 1935-ből a Szomeya-sz,an ne­vetett, 37-ből Az én városom, 39-ből a Soproni évszakok és A szülőváros felfedezése, 42-iből a Sopron és a soproniak, 43-ból a Sz.itakötők és még néhány kisebb munka. A Wiedersehen mit Russland-oti kívül másik gátbetűs könyv is van a polcon. Kosmische Legende a címe. A Kozmikus legenda a Teremtés-mítosz modern feldolgozása: a Szel­lem, a Szám és Szeretet isteni ötvözéke minduntalan szétesik a földön. A nagyobb lé­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom