Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Varga János: Találkozások (változatok egy témára)
Mi lehet ez az ember? Milyen az élete? Milyen rész jutott neki a világból? Hol tart éppen? ... Fekete, tetőtől -talpig fekete minden rajta; nagy, jóságos, puha kezeit ott -tartja összekulcsolva az ölében, most azonban megmozdulnak a kezek, jobbja méltóságteljesen felemelkedik; könnyedén megemeli, aztán visszateszi fejére a kalapot. . . ... az autóbusz most húzott el egy templom előtt. * * * Mozgolódunk, tolakszunk egymás mellett, isurlódunk egymáshoz — apró, jelentéktelen molekulák -, -s ki -a megmondhatója, milyen véletlen az eldöntője, ki kivel találkozik közülünk? ... * * * Az aluljáró ontotta és nyelte az embereket. A lány lefelé ment a lépcsőn. (Minden nap, ugyanebben az órában, itt, ezen az oldalon (tartott mindig lefelé.) Alig tett további -négy-öt lépést, mintha szívenütötrték volna: egy fiú közeledett a feljövök között; hirtelen s egyszerre kapták el egymás pillantását. Megtorpantak mind a ketten. Nézték egymást. Mintha órák teltek volna el így. Az emberek elhúzódtak mellőlük, tiszteletteljesen kikerülték őket. A lépcső elnéptelenedett. Lassan lefelé haladt, a fiú meg lassan fölfelé. Nézték egymást, az egymásra- találás, egymásra-eszmélés örömével. A lány -arra gondolt; te vagy, -akit vártam. Eddig minden értelmetlen volt. Mindegy, mit csinálsz. Ha úgy tetszik, gyere följebb, -felém még -néhány lépést - -akkor már csak egy lépcsőfok lesz közöttünk -, -aztán lépj még egyet. Ne -szólj, csak állj szorosan -mellém, fogd meg a kezem, is szinte véletlenül, vállad- dal kissé vállamhoz dőlve, jelezd mozdulataiddal, hogy azt akarod, -menjek én is vissza, veled, fölfelé. Vagy ha úgy jobb, -majd -ón -adok lágy, kellemes parancsot a te izmaidnak: -fordulj vissza, s gyere te i-s lefelé velem; mindegy, merre megyünk, egymásra leltünk a nagyvárosi forgatagban, kétmillió-háromszázezer közül kettő, nem bolyongunk tovább magányosan, értelmetlenül; -a két magdeburgi félgömb egymásra talált. . . Csak másodpercekig tarthatott. Amikor egyvo-nalba értek, a fiú már nem figyelt a lányra. Jóval előbb egy -másik nőre siklott -a tekintete, akinek talán szemrevalóbb alaklj-a, iszeb-b arca, csinosabb lába volt, aki talán parancsolóbban, erőszakosabban -figyelte, kutatta már akkor is, míg ő még ezt -a másikat nézte .. . Rajzottaik, tolongtak tovább az emberek. * * * . . . Ha nem a legmegfelelőbbel találkozunk, tehetünk-e arról? S ki, melyikünk nem nyugszik bele, hogy nem azzal találkozott? . . . * * * A lány először jár ebben a városban. Külföldi. Elszakadhatott a csoporttól, amellyel ideutazott, s most -magányosan sétálgat az ismeretlen utcákon. Útjába eső, hatalmas, gótikus templomba tér be. A templom üres. Kivéve egy -szerelmespárt, -akik egy félreeső padsorban önfeledten csókolóznak. A fiú keze -a lány szoknyája -alatt tűnik el. Lassan eldőlnek, már nem látszanák ki a padsorból. A Hány -az oldalhajóban előre-megy -a szentélyig, visszanéz, egyetlen pillantással fogva át a templombelsőt. A karzaton hatalmas, szemre is lenyűgöző orgona. A lány felmegy az orgonához. 237
