Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Naplórészlet
Mama azonban teljesen visszanyerte már a hidegvérét, és miután kéjeset szippantott a csokor illatából, kecses mozdulatokkal elrendezte azt egy vázában. Ezalatt mi álltunk, és a Pipec is állt.- Na de tanárúr! Tessék már leülni nálunk! - invitálta Pipecet a Mama, és ő, mintha csak erre várt volna, hevesen levágta magát egy szalmafonatú székbe. Nekem egyszerre gyanús lett a dolog, de a Mama nem vett észre semmit.- Egy kis likőrt! - mondta széles karlendítéssel. Mama töltött, mi felhajtottuk, és ezt ismételgettük még egy ideig, szótlanul. Pipec hallgatagon ült, és ivott, én vártam, hogy mi lesz, Mama pedig, úgy láttam, erős vágyat kezdett érezni, hogy elénekelje a Kiskút kerekeskút nevű balladát. Mert az ötödik után mindig erre szokott rágyújtani. Most azonban, úgylehet zavarta Pipec szomorú jelenléte, mert erőt vett magán.- Talán hadd térjék rá jövetelem céljára - szólalt meg egyszercsak Pipec komoran, és úgy tűnt, mintha fel akarna állni.- Igen — mondta a Mama féloldalra billentve a fejét, és úgy pislogott Pipecre, mint a tyúkok szoktak dél felé a napba.- Leánykérés miatt van ez az egész, - mondta Pipec hűvösen, és úifent, mintha fel akarna állni, de nem tette.- Oh! kiáltott a Mama finoman.- Ezokután hadd említsem meg azt is, - folytatta Pipec, - hogy Beszterce Ernő kezeit szeretném megkérni, miután ezt egy szertári incidens után kötelességemnek érzem, mint úriember, és mint magyar, egyaránt. Én ezúttal köhintettem, mert úgy éreztem, ezt kell tennem. Pipec most sem állt fel, pedig szeretett volna, a Mama pedig könnyben ázott.-• Ah! - mondta végül. - Ilyen megtiszteltetés! A tanárúr az én lányom veje lesz!... Illetve fordítva... egészen megzavarodtam. Az én menyem egy tanárúr... vagyis a menyasszonyom . ..- Ne folytassa! - állt fel most Pipec, és a szék lábai is mind elálltak tőle hátul, mereven, mind egyfelé mutatva. Ekkor ón láttam, hogy beigazolódott a sejtelmem. Pipec a lyukas közepű széken foglalt helyet, mert a Mama elfelejtette kirakni a szobából, pedig ez csupán a lavór részére volt fenntartva. (Muszáj oltani) K)20. szept. 30. Na végre, hegy írhatom tovább! Mindig le vagyok maradva, de majd behozom. Ott hagytam abba, hogy Pipecet kifeszítettük a székből. Ezekután a Mama költői szférákba lendült fel, és előadást tartott Pipecnek arról, hogy milyen régi és patinás a mi családunk. Valamint nemsokára az is kiderült, hogy ő cgv művelt úrinő. Mert azt mondta Pipecnek, sejtelmesen mosolyogva:- Jöjjön kérem, egy pillanatra, mit mutatok! Ezzel kitárta a hálószoba ajtaját. Most már szinte én is kíváncsi lettem, hogy mit tud a Mama mutatni, és követtem a vonakodó Pipecet.- Idenézzen tanárúr! — mondta odabent a Mama. — Az én falamon a Mona Léna függ! Pipec döbbenten meredt a falra, majd megkönnyebbült, és arrafelé közelítve azt mondta: A! A Dzsokonda! De ekkor meg az történt, hogy egészen a letakart ágyig jutott, ahol egy loccsanás teljesen megállította, ö akkor még nem tudta első pillanatban, amit mi mindketten észrevettünk a Mamával. A rózsabalzsamos lábáztatóvizet megint elfelejtette kiönteni, és otthagyta az ágy alatt, viszont ez alkalommal Pipec kiürítette, a cipőjébe bele. 234
