Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Gál István: Weöres Sándor levelei Babitshoz és Kosztolányihoz
kipusztult (a Mester régebbi köteteiben még találok néhány példát, amik közül az „Alisaim éjhajú leánya” címűt érzem a legszebbnek, legemberibhnek.) Annál gyakoribb a mai költészetben az önelemzés, hangulatkép, leírás, kollektív panasz, filozofálna lés elvont értelmetlenség. Ha olyan témához nyúlok, mint a „Széchenyi”, nagyon érzem, hogy a modern költészet mennyire hozzászoktatott a puha anyagokkal való pepecseléshez, mennyire elkényelmesített. Nem bírok pl. egy jambifcus verset megírni anélkül, hogy trochaeusokat ne keverjek bele; ezt Kazinczy aligha fogadta volna el versnek; és ma „formaművész”-nek számítok. A sapphicum Berzsenyinek még .szinte házikabátja volt; és „Mocsári dal” című zötyögős, hibás lábakkal telt sapphicumom Fejtő Ferenc szerint „formajáték”. Szeretném elérni Arany fegyelmezettségét, komponálás! készségét, Berzsenyinek a formák fölötti uralmát, Vörösmarty kifejezőképességének precizitását és sokoldalúságát.- A mai idő rászabadította a művészetekre a disszonanciákat és ezáltal tízszeresére növelte a kifejezés lehetőségeit; talán erről a tarkabarka, sokféle, kényelmes kifejezési lehetőségről kéne lemondanom ahhoz, hogy agyag-gyúróból kőfaragóvá -nőhessek; de nincs erőm ekkora aszkézishez. . . Nagyságos Asszony kezét csókolom és minden jót kívánok. Hálás tisztelettel Weöres Sándor 1936. máj. 14. 28. Kedves Mester, itt küldöm két új versemet. Néhány igénytelen dolgon és töredéken kívül ennyit írtam összesen a nyár alatt. Nem akaródzik az írás; iha egy verset alkarok írni, kettő lesz belőle, ha meg kettőt akarok írni, abból egy ise lesz; hosszabb lélegzetű munkákkal is próbálkozom, de mint mindig, most is szánalmasan félbemaradnak. Talán még soha nem kotlottam annyit az íróasztal mellett, mint mostanában és ennyire eredménytelenül se. Körülöttem a lankasztó falusi nyár; szeretnék előle kimenekülni valahová külföldre, de még nem tudtam megkapni az útlevelemet; a katonaság ákadékoskodott. De úgy hiszem, hogy most már nemsokára meglesz és akkor nekivághatok a világnak. Egyfelől Nyugateurópa vonz, másfelől Finnország; talán sikerül eljutnom -ide is, oda is. Kellemes nyarat kívánok és Nagyságos Asszonynak kézcsókomat jelentem. Igaz ragaszkodó tisztelettel Weöres Sándor Csönge, 1936. júl. 9. 29. Kedves Mester, Tolnai Gáborral és Vas Istvánnal megbeszéltük, hogy pénteken délután meglátogatjuk Mestert Esztergomban. A vonat késői érkezése miatt csak 6 óra után volna lehetséges a látogatásunk. Ha az időpont Mesternek valamilyen ok miatt alkalmatlan, úgy értesítést kérnék erről Tolnai címére (Bp. Nemzeti Múzeum, Széchényi könyvtár). Nagyságos Asszony kezét csókolom. Igaz tisztelettel Weöres Sándor és Tolnai Gábor 1936. aug. 11. 211
