Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - Gál István: Weöres Sándor levelei Babitshoz és Kosztolányihoz

20.

Kedves Mester, újabb verseket küldök.

Nagyságos Asszony kezét csókolom. Minden jót kívánok hálás tisztelettel

Weöres Sándor

Csönge, 1934. okt. 22.

21.

Kedves Mester, boldog karácsonyt kíván

Szhely 1934. dec. 22.

Weöres Sándor

22.

Kedves Mester,

tisztelettel mellékelem tíz új versemet. - Sokat írok mostanában és a bő-terméssel erős felhígulás is jár: megint fö.liiletes impresszionista lettem. Mostanában sokat foglalkozom Stefan George-val, Goethével és magyar régi költőkkel: azt hiszem, meg-lesz az elmélyítő és magyarító hatásuk, ha ez a túlságos termékenység elmúlik.

Nagyságos Asszony kezét csókolom. Igaz tisztelettel

Weöres Sándor

Csönge, 1935. jún. 11.

MKedves Mester,

Norvégiában utazom. Nincs itt külön nappal és külön éjszaka - csupa hegyóriás, meredély, sötétzöld erdő, moha és acélszürke kopárság. Dante Purgatóriumát képzelem ilyennek.

Tisztelettel Weöres

Martissen, 1936. júl. 16.

24.

Kedves Mester,

ncrvégiai gyönyörű utam befejeződött; írtam róla két verset, ezeket itt küldöm hat más verssel együtt. Kétségtelenül eddig ez az út volt a legnagyobb élmény életemben; Dél- Norvégia olyanforma mint az Alpesek, csupa erdő és tószerű fjord, ezerképpen változó tompa és sötét színek; Észak-Norvégia pedig kopár és egyhangú, de talán mégszebb, óriási ott az égboltozat, többnyire hófehér a tenger és minden tele van éles és halvány fénnyel, mintha állandóan hajnali derengés volna. Nagyon szép város Bergen, két szűk fjord és magas meredek hegyek közt épült, a természet áltál össze-vissza szabdalt terepen, mindig arrafelé terjeszkedve, amerre a körülmények engedik; az egész város csupa faház, alig van kőépülete; egyáltalán a kőház ritkaság arrafelé. Láttam Tromsőt és Hammerfestet, a sarkkörtől északra ezek a világ legnagyobb városai; a kettőnek együttvéve lehet tízezer lakosa. Szomorú városkák ezek, lerí róluk a bennszülöttek unalma és elhagyatottsága. Láttam szivárványt a tenger fölött, éjfélkor, mikor sütött a Nap; láttam, szóval sok-mindent, amit nem lehet elfelejteni.

209