Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Bárdosi Németh János: Egy elmaradt találkozóra (vers)
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Bizony, barátaim az ősz már megkoszorúzott titeket, így látom, hogy a bús ökörnyál ott szállong a fejem felett, hessenthetem a kalapommal, szavakkal, óh, be balgaság, megtelek lassan hulló lommal, s hullott virág nem mirtusz-ág. Csak daccal mondhatom barátom: kilátó, kikötő, sziget, holott csak zordon csúcsát látom, számban is így fogy az ideg, a sok bánom se igaz bánat, mert nincsen amit szánni kell, ha van, ami arcomra szárad., az árván hullt virág-pehely, Altatni magam mások ellen, ez volna csupán kibúvó, jöjjön, ha kell, a fergetegben lepjen be engem is a hó, akkor majd én is azt sürgetem, barátaim, egy jó pohárt Somló borából ama kertben, honnan a sorsunk tovaszállt. Összefoglalni úgyse tudnám a szálló, hüllő éveket, a szomjazó se szól a kutnál s a gyors futó se lépeget, aki célbajut céltalan már, célt nekem, munkát és erőt, ezt súgom minden viadalnál, s így álljak majd a sír előtt. 12 Egy elmaradt találkozóra
