Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Nagy Ildikó: Sáros András Miklós
hogy a legobjektívebb szemrevétel sem készíthet puszta leltárt a Műhely tárgyairól, miért mutat önmagán túlra is egy kopott kesztyű, ha egyszer valóban alaposan megnézzük. Azért, mert ezek egy kecskeméti kováosműhely tárgyai, ahol még csaknem középkori módon dolgoznak, és mert a kopott kesztyű anyagába Is beépült már az idő, amivel egyéniséget nyert. Kapcsolatunk a tárgyakhoz még mindig személyes és bensőséges, bár kétségtelen, hogy lassan ez is kiveszőben van. Papírzsebkendőinket eldobjuk (gondoljuk meg mit jelentett pl. egy hímzett nőd batisztzsebkendő száz évvel ezelőtt), és szériában készült üvegpoharainkat is sajnálkozás nélkül cseréljük fel új típusra, ha a régi eltörött. Egy faragott csatiak valamikor végigkísérte egy ember életét. A pop art széria tárgyaikat választ. Az elidegenítés velük fejezhető ki, és az élőlényekkel. A Torzó (1971) kéz- és lábfej nélküli figurájával vagy a Hajsza (1971) meghatározhatatlan, undok állataival; az egyik egy szárnyas üldöző, a másik egy csúszómászó. De a legbonyolultabb a tárgyak és az élőlények összeolvadása. A Szélben (1970) c. lapon a szólkakas-ambereké, a Pillangó (1971) lepke-helikopteréé, vagy a Troposzféra*han (1970) a repülő gépek és a repülő rovarok, madarak, élő és élettelen fragmentumok, hideg fémek és áttetsző s zitaköt ős zárnyak, gazdag rajzó mad.irtollak félelmetes és mégis szép, zuhanó kavalkádja. A tárgyak ihlette metamorfózis még tovább vezethet. Egy korrodált fémlap faktúrája egész gondolatsort és új rajzi struktúrát indít el. A Bádogkrisztus (1971) színes tusfoltjai -még egy valóságos látvány adott részletébe sűrítik az időkoptatta átmenti pléhkri-sztusok hangulatát, de az apró szemcsék életrekelnek, és a Történelemlap-ban (1971) hadakozó harcosakká formálódnak. Az alakok, melyek az adott helyen groteszk kicsinységükben is külön-külön sorsot élve, élet-halál kérdését döntik el - összeolvadva egy nagy vonulat részei, egy grafikai folthatásé. Az idő és az anyag kapcsolatából az idő és az ember kapcsolata lesz, vagyis történelem. Nem heroikus és nem megdöbbentő, nem vált ki félelmet vagy katarzist. Józan tudomásulvétele annak, hogy mekkora egy ember helye a történelem egy adott lapján. De nem hős már a Sárkányölő (1972) sem, tépett és fáradt, akárcsak a miszlikre aprított ellenfél. A művészettörténész mindig zavarba jön, ha megkérdezik tőle, hogy egy pályája kezdetén álló, 27 éves grafikust miért tart tehetségesnek, miért éppen őt emeli ki a többi közül. Rajztudása és 'becsületes szakismerete -nem érdem, hanem feltétel. Ösztönös problémalátása, mellyel ráérez kora kérdéseinek fő áramára, már tényleg csak kevesek sajátja. A legfőbb biztosíték azonban, hogy valóban egy művészpálya kezdetén áll: törekvése az önismeretre, és az igényessége. Munkájában és emberi kapcsolataiban egyaránt. * Sáros András Miklós 1945-ben született. Gyerekkorát Jászberényben töltötte. 1959-65 között Budapesten a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. 1968-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán. Részt vesz az országos kiállításokon. 1969-ben a Pincetárlaton, 1970-ben Jászberényben, 1972-ben Tokaiban volt egyéni kiállítása. 1972-ben Triesztben az „Eurocon 1” kiállításon Troposzféra c. grafikája képzőművészeti nemzeti díjat nyert. 160
