Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Z. Szabó László: Mi baj, őrnagy? (dráma)
Z. SZABÓ LÁSZLÓ Mi baj, őrnagy? A játék, amelyik valóságos is lehetne, ha a távolság meg a körülmények a benne szereplő személyeket nem akadályozták volna másodszori összetalálkozásukban, igaz tanúkat idéz meg egy sorsdöntő pillanat megvallatására. Az idő, amit visszaperget, pár óm csupán. De szeretné, ha elbbe a pár órába egy kor, egy költő egész sorsát sikerült volna beleszorítiania. Amire támaszkodik, élt emberek szavahihető vallomása. Egy csata válságos pillanatait emlegeti. Egy csatáét, amelyik 48/49 csatarengetegében el- rült volna belaszorítania. Amire támaszkodik, élt emberek szavahihető vallomása. Egy volt: élni. Élni tisztességgel. Az Ö emléke, a Költő emléke előtt szeretne ez az írás tisztelegni. Hatig: (Kívülről felerősítve, mintha nem e világból szólna:) A tanúk! Nyepokojcsickij: Artur Adamovics Nyepokoj- csickij. Taláros úr: Ezredes? Nyepokojcsickij: Igen. Akikor ezredes a cári seregniét!. Taláros úr: Később? Nyepokojcsickij: Rangban emelkedtem. Taláros úr: Az a naip önnek fordulatot hozott. Nyepokojcsickij: Akikor lettem vezérkart főnők. Taláros úr: Hány óra lehetett? talán arra is eml.ókiszjlk ? Nyepokojcsickij: Fél tizenegy. Az ellenség ebben a pillanatban nyitotta meg a tüzérségi tüzet. A lövéseik arra a magaslatra irányultak, ahol Lüdersz vezérlő tábornokkal és Sakarj atyín tábornokkal tartózkodtunk. A harmadik ágyúlövedék valahonnét visz- szapattanva összezúzta Szkátjatyin mellkasát. A tábornok azonnal lefordult a lováról. Taláros úr: Helyette lett vezárikati főnök. Heydte: Lüdersz vezérlő tábornok Nyepokojcsickij ezredes urat .nevezte fci Szkárjatyim utódjául. Taláros úr: Ön kicsoda? Heydte: Philipp August Freiherr von der Heydte. Szintén tanú. Taláros úr: A kérdéses időben? Heydte: Összekötőtiszt a cári és az osztrák hadseregnél. Taláros úr: Báró úr, akkor hol marad a Savoyard dragonyosok fdkete-arany sisák- ja, a fehér frakk, a bivalybőr lovaglókesztyű, a négy ujjnyi széles kard? Lengyel: Mert a báró úr már rég nem katona. Papp: Civil. Lengyel: Erdélyi birtokos. Csordás: Az urak boosánatjára: több annál. Erdély Haynauja. Papp: Ha már kend kimondta, kimondom én is: Császári ágens, aki sosem volt igazi katona. Csák zsoldos. Csordás: Akiiről még nótát is csináltunk az egyetlen csatája után. Élképp szólott: Három alma meg egy fél, úgy fut Hajtó, mint a szél. — Elnézést. Csordás János 48-as honvéd. Taláros úr: Önök szintén tanúk? Papp: Papp Lajos volt vezérkari főnök, alezredes. Lengyel: Lengyel József marosvásárhclyi sebész. Taláros úr: Önök a csatában mind jelen voltak? Közösen: Katonákként. Lengyel: Kivéve engem, aki hivatásommal, a sebesültek kötözésével voltam elfoglalva. Taláros úr: Ezek szerint harcoltak is. Csordás: Harcoltunk. Nyepokojcsickij: Természetesen. Heydte: Részt vettünk az ütközetben. Papp: Jól mondja, báró Heydte! Csordás: Mert az úr nem ment volna rohamra ronggyá lőtt lobogó alatt. Csak a távolból szemlélte a küzdelmet. Lengyel: Meg a csata eldőltével iszámbavette a bullákat. Bocsánatjára! Csordás: Akkor is kozákok kíséretében. Heydte: De kérem, uraim . .. (Csordás felé:) S tóképp maga! Ili
