Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Útunk, Igaz Szó, Korunk
kultúra” c. cikkei adják. Különleges szempontból világítja meg a problémát Beke György interjúja Domonkos Gézával, a Kriterien könyvkiadó igazgatójával. A Kriterien Romániában az első állami nemzetiségi könyvkiadó. Sokirányú föladatai közé tartozik, hogy jelentős erdélyi magyar műveket anyanyelvükön juttasson el a román olvasókhoz; ugyanis az a meglepő helyzet alakult ki, hogy a román olvasók nem ismerik a velük egy országban élő magyar írók műveit. Ezen az áldatlan állapoton csak kitartó munkával, nagy türelemmel és szigorú igényességgel lehet változtatni. Eddig sikert ért él Bálint Tibor: Zokogó majom, Kuncz Aladár: Fékete kolostor c. regénye, Nagy István, Sütő András, Kós Károly több munkája, - főleg azok, amelyeket a magyarországi olvasók is örömmel fogadtak. Terveik között szerepel a magyarságismeretet elősegítő értekező próza kiadása, ilyen témákból: kik a székelyek, mi jellemzi a csángó népköltészetet, kik voltak az erdélyi magyar könyvnyomtatás úttörői stb. Ilyen módon „az, ami még ma a román közönségben többnyire rokonszenv, őszinte érdeklődés, abból a megismerés révén objektív és stabil információs rendszer lesz a mi kultúránkról, nyelvűinkről, múltunkról”. 1971-ben a Kriterion hatvanöt (fajta) könyvet exportált Magyarországra. Ha az előbb említett tervek megvalósulnak, ez a szám emelkedni fog - és iákkor talán magyar főiskolások sem adnák elképesztő válaszokat arra a kérdésre, hogy milyen nyélven beszélnek a székelyék? Száz éve halt meg Avram láncú, az 1848-i román nemzeti forradalmi mozgalom balszárnyának vezetője. Az ő pályáját, küzdeknékkel, csalódásokkal teli életét ismerteti Kovách Géza a KORUNK 9. számában. Avram láncú tragikus módon került szembe a magyar forradalmi kormánnyal. Szinte akarata ellenére tégy olyan szövetségben küzdött népe jogaiért - eredménytelenül -, mely távol állott egész gondolatkörétől. De tiszta szándékainak, forradalmi elveinek, ragyogó szervezőkészségének nem kedvezett kora ellentmondásokkal teli világa. (Az évfordulón Gheorghe I. Bodea az ÜTUNKban közölte az Avram láncú és a korabeli magyar közvélemény című tanulmányát, mely a magyar emlékiratokat, tanulmányokat, leveleket elemzi.) A három legjelentősebb erdélyi magyar folyóirat közül az IGAZ SZÓ elsősorban szépirodalmi anyaggal jelentkezik. A jól ismert költők közé tartozik Horváth István és Szemlét Ferenc; újabb verseikből a 7. és 8. szám közöl néhányat. Mindkettőjükre jellemző a költői termés (begyűjtése, és valami ködös, őszi, melankolikus hangvétel, az idős költők rezdgnáoiójia. Leginkább Horváth István Nyílt levelében érezzük ezt: Nehéz volt ez a hat évtized s amit lelkemben velük viszek: a két háború, véres emlék. Fáradtan, ha most lepihennék, törött kis szürke, űzött ember, síromig kísért félelemmel, tépne a fegeskarmú semmi. Mennyire más hangú költő a fiatal, csíki származású Ferencz S. István. Nagy bánatok, keserűségek, gondok kifejezője nála a „Tánc” is: Le-fel ugrik kalapom, földhöz vágom, eladom, mert a világ búfába ide bujt a bordámba, rossz időre hasogat, 91
