Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - SZEMLE - Kovács József László: Magyar humanisták levelei (XV- XVI. század)

levelei. Janus hivatalos minőségben, kancelláriai vezetőként írt leveleit V. Kovács - érthetően - elhagyta gyűjteményéből, ezt követi a humanista uralkodóra, Mátyásra jellemző kitűnő levelek sorozata. A szerkesztő kedvelt levélírója a tragikus sorsú Váradi Péter, akit végzete a kedvelt királyi kancellár rangjáról sodort először Árva, majd Visegrád börtönébe, Mátyás halála után pedig a Jagelló korszakban már nem találta helyét. Egy sor kis humanista következik, majd a levelezésében Mohács előzményeit, az országos fejetlenséget is felmutató Brodarics István, akinek tollán személyi indulatévá egyszerűsödnek az előző idők humanista díszű levelei. Kötetünket a humanistának is kiváló Oláh Miklós levelei zárják. Nagyon egyetértünk a szerkesztővel, aki helyet adott itt Oláh európai hírű barátja, a század legnagyobb humanista mestere, Erazmus Oláhhoz írt leveleinek is.

Indokolt esetben V. Kovács eltér a csak levélszöveg kiadási elvtől, közzéteszi pl. Mátyás király Janus Pannonius érdemeit méltató adománylevelét, „méltányoljuk hívünknek . .. János pécsi püspöknek erényeit, érdemeit és szolgálatait, aki jeles buzgalmával kiváló képzettségével és erényeivel mindenkor udvarunk fényének és ragyogásának öregbítésén fáradozott s fáradozik, . . . önnön személyét és vagyonát nem kímélve ...”, de ugyanilyen meggondolásból publikálja a kötet Mátyás király 1472. március 25-én kelt, eredetileg német nyelvű körözőlevelét, melyben azt kéri Ernő és Albert hercegektől: „bárhol is jelennék meg a pécsi püspök, fogják el mint árulót, és küldjék hozzánk.” (106. és 112. sz.) Ugyanezzel a keménységgel rendelkezik Mátyás a Sopron megyei borsmonostori kolostor apátjának, Lénárt testvérnek panaszára, akitől Csupor Demeter győri püspök a tizedek egyhuszad részét elragadta. „Minthogy azonban egyetlen egyházat sem szabad jogaiban csorbítani, .. . megparancsoljuk hűségednek, hogy levelünk vétele után . . . juttasd vissza Lénárd apátnak a tizedek huszadrészét...” (109. levél) Mátyás levelezését olvasva elkerülhetetlenül elénk áll az a stíluskritikai kérdés (melynek megoldását természetesen nem kérhetjük számon a szerkesztőtől), hogy kívánatos lenne Mátyás saját fogalmazású leveleiről megkísérelni a mások által fogalmazott, s a királytól csupán aláírt levelek leválasztását.

Kisebb humanista személyiségek levelezésének olvasása is nyújthat meglepetéseket. Tömöri Pál megrendültén írja 1526 júliusában a királynak, hogy „Aligha verhet tábort szent felséged még a Dráva mentén is”, az esztergomi érsek, s a pécsi püspök katonái Futakon táboroznak, „senki sincs azonban, aki csatlakozna”. S a latin szövegben megjelenik felszisszenésként egy magyar mondat: „Máshonnan csak azt hallom: Had wzzon az barath.” Néhány héttel a mohácsi tömeghalál előtt ékelődtek ilyen cinikusan főuraink Tomorival, a Ferenc-rendi szerzetessel, aki a belső anarchia láttán le akart mondani nehezen vállalt rangjáról. (256. sz.) A mohácsi katasztrófa után Pozsonyba húzódott királynői udvartartásról ad hírt Henckel János levele, aki lőcsei plébánosság, tornai főesperesség után 1522-ben Mária udvari papja, majd kassai plébánoskodás után 1528- ban újra a királynő mellett találjuk, ahonnan 1531-ben lutheránus híre miatt kellett távoznia. Arra biztatja Desiderius Erazmust, hogy „valami neki írott munkácskával, még inkább kiérdemelhetnéd bizalmát... és ha valahol, hát ebben a királyságban s persze az udvarban is számtalan nőt juttatott özvegységre ama [mohácsi] csatavesztés” Erazmus hallgatott levelezőtársára, s a következő évben elkészült a Mária királynőnek ajánlott mű: A keresztény öz-vegyasszonyról (De vidua Christiana) címmel. Henckel munkásságára, udvari tevékenységére is fényt vet egy mondat: „Megint teszem majd régi tisztemet, azaz hirdetem az Ür igéjét az udvarnak, melynél meghittebbet, mérték- tartóbbat. . . alig lelsz.” De mit keresett Henckel „A pannóniai Sopronban”? Levelét ugyanis itt írta, abban a városban, ahol éppen az előző években folyt az első soproni lutheránusok ellen per. Járhatott persze a Pozsonnyal szomszédos városban királynői megbízásból is, de biztathatta egyre bátrabban jelentkező hitsorsosait is! 1(259. sz.) Külön érdemes felfigyelnünk a Janus hagyomány ápolására, ilyen pl. Brodarics István

378