Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Paku Imre: Bárdosi Németh János
A másik ilyen fórum az 1936-ban megindított írott Kő című irodalmi és művészeti folyóirat volt, melynek első szakaszát én szerkesztettem, a másik szakaszban: 1942- 4 3-ban átmenetileg vállaltaim munkát, hiszen éppen ez a szerkesztői munkám inspirálta n Janus Pannonius Társaságot is, hogy i943-)b:an elköltözzem szülővárosomból Pécsre. Az írott Kőről annyit, hogy a harimincais évek közepéin ez volt az egyetlen szépirodalmi folyóirat Dunántúlon, és Pável Ágoston tudományos folyóiratával, a Vasi Szemlével (később Dunántúli Szemle) a „saját portánk” ügyét szolgáltuk. Az írott Kőben a modern képzőművészet is nagy teret kapott. Oltványi ArtingSr Imre tanulmányaival bemutattuk a szombathelyi születésű Derkovits Gyula művészetiét, továbbá Egry József, Kontuly Béla, Ferenczi Noémi, Horváth József művészetét. 1943 nyálán - a második világháború drámai fordulóján - kerültem Pécsre, a Janus Pannonius Társaság meghívása folytán. Írói fórumom a társaság folyóirata, a Sorsunk Lett. Várkonyi Nándornál és . Csorba Győzővel 1944-től 1948-ig (a folyóirat megszűnéséig) közösen szedkesZtéttülk a Sorsunkat.” E beszámoló illetékesen, szerényen és tárgyilagosan beszéli el egy másfél évtizednyi idő, idegtépő, létbizonytalansággal küszködő szellemi harc megindító történetét. A felsorolt nevek, az érintett eseményeik azt bizonyítják, hogy a jövőt Bárdosi Né- medhék látták tisztán. A közöny jegét az ő vezetésével megtörték és bizonyították, hogy az úgynevezett és kinevezett hivatalosság milyen messzire esett akkor az eredendő hivátottságöól, a látnoki szereptől. Mind az irodalmi társaság, mind pedig a távlatokat nyitó folyóirat az alkotó, ösztönző munka termékeny korszakát teremtette meg Szombathely számára, Dunántúl példájaként. Hogy jó úton jártak és az igazságot hirdették, megmaradásuk és főként tovább gyűrűzöd« 'hatásuk a bizonyíték. Szombathely az új szemek, új szavak városa .általuk lett. Nem törekedtek ők politikai hatalomra, Irányító feladatokra se, hiszen jól ismerték .másirányú jobb képességeiket, ők a tájékozódottságon alapuló igazi, teljes, mély közvélekedést törekedtek egységes, életszerű irányiba terelni. Olyan életjelenségekről, visszásságokról írtaik, szónokoltak, melyeikről lelkiismereti bűn lett volna hallgatni, némaságuk helyeslése, csöndes, hallgatólagos elfogadása lett volna az önző, elvakult hatalom és durva önkény jogosultságának. Bárdosi Németh János természetesen nem maradt .magára, méltó, elvhű, megbízható, kitartó társaik állottak melléje. Pável Ágoston nerve elválaszthatatlan az övétől és Szombathely nevétől ugyanígy. Pável sokoldalúsága, széleskörű tájékozottsága, nyelv- és irodálomismenete kiegészítette imínidannyióijulkét, az ő Vasi Szemléje helytörténeti adalékokkal, tudományos közleményekkel támasztotta alá miind azt a lírai indulatot, hevet, vérmérsékletet, ami az írókban, költőkben, művészekben forrongott, lázadozott abban az időben. Pável és Bárdoisi Németh osztatlan egységbe hangolták érzéis- és gondolatvilágukat, valamint Szombathely és Vas megye művelődés-s-zEnttjének fölemelését: az előbbi az értelmi, az utóbbi pedig az érzelmi meggyőzés egyaránt nehéz és kétes eredményű feladatát vállalta. Íróként, .költőként, gondolkodóként kiegészítették egymást és maguk vonzották társaik ébredező hasonló hajlamát. •„A verset érzem legkifejezőbb formámnak: ez tartott fent mindig a hullámokon és verseim őrzik legtömörebben mindazt, ami szép és igaz volt életűtamon” - vallotta költészetéről mostanában. A nagy magyar .lírai hagyomány sodrában és élő nagy kortársai bűvöletében nehezen tálált költői önmagára, tartalmi, formai eszimlélkodésénék kora hosszúra nyúlt, önálló egyéniségéről szépszerivel csak 1940 óta írott költeményei alapján szólhatunk, ő maga szintién innen számítja szívesen vállalt verseinek kezdetét. Első kötete viszont 1926-ban, Öreg szilfa árnyékában címen, a második 1932-lben, Isten rádiója címen - mind a kettő Szombathelyen - jelent meg. Az élmény formába öntése vontatottan 8
