Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - 1972 NEMZETI KÖNYVÉV - Kuntár Lajos: Könyv és ember
A könyvek gazdag adattára feleletet ad minden kérdésünkre, barátiként velünk vannak örömünkben-bánatunkban' - ha rendszeresen forgatjuk, lapozzuk lápjaikat. „Fiatalon olvasni olyan, mint hasadékon nézni a holdat. Életünk delén olvasni olyan, mint saját kertünkben nézni a holdat. Öreg korban olvasni olyan, mint nyílt teraszról nézni a holdat. Azért van ez így, mert az olvasás haszna annál mélyebb, minél mélyebb saját tapasztalásunk.” (Gsa'ng-csao) A könyv megszeretése, barátunkká fogadása, az olvasás miély és élő gyökereiket követel. A könyv és az ember kapcsolata akkor válik erőssé, ha a köztülk szövődő érzelmi kötöttség a gyermekkorban elkezdődik. Szülők és pedagógusok felelőssége, hogy a gyermekekkel már az általános iskoláskorban megismertessék az olvásás szépségét. Azt az igazságot, amit nagy írónk így fogalmazott meg: ,,Én a könyvet gyerekkorom óta egyenrangúnak érzem az élettel... A könyvben világosabban tárulnak fel az élet lapjai, mint az életben. A jól megírott könyvek biztosabb adatokat adnak az életről, mint maga az élet. Vagyis: a könyv és az élet ugyanaz” (Móricz Zsiigmond) A jó könyvek kiemelik a lényegest, a fontosat. Az életet -tehát -művészien ábrázolják. Bevilágítják az útunkát, segítik döntésűinket, amelyek lehetővé teszik, hogy szebbé tegyük életünket. Edéit kell sokat időzni köztük, vallatni lapjaikat. Olvasni! Mégpedig miinél többet. És szüntelenül. A szellem táplálására. Sziabó Lőrinc példája szérűm: „Éhes vagy, etetlek, agyam, egyél, egyél, étel és ital van a könyvben rokon hús, rokoni vér Terülj asztalkám és gyümölcskert a könyvtár sok dús polc-sora egyél, jó barátok között vagy! s nemes kéj ez a lakoma!” '(Szalbó Lőrinc) Az olvasás - a szellem rendszeres ‘táplálása - nem általános. Az írni-oÍvásni tudók között sdm. (Pedig az emberiség nagy hányadét imég az analfabétizmus fosztja meg az olvasás hasznától, gyönyörűségétől. A jó könyvekben található igazság és szépség 'megismerésétől.) Ezért kötelességünk az olvasás népszerűsítése, a könyv dicsiérete. ,,Könyv, könyv, igaz könyv Hadd énekeljelek ma téged: Mert tiszta könnyet csalsz a szemünkbe, Amitől könnyebbül a lélek És felfakad benne a könyörületesség - De könnytelenné is edzed a lelkünk A gonosszal szemben S ha kell, könyörtelenné!” (Géllért Oszkár) 87
