Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Losonci Miklós: Gerzson Pál festészetének törekvései

Festményein a különböző létezési fiofcoik - fáik, madaraik, emberek azonos formában jelennek meg, amivel az eltérő életlkabegóriák találkozási pontijait kutatja odaadó emberi szerénységgel és festői találékonysággal. Nagyon szereti a madaraikat, röptéző formájukat a színék villanó rajában bújtatja el, hiszen ő a madarait lombkörnyezetben figyeli, és a szárnyak sárga foltjaiban a Nap izzó karakterét is ábrázoltja, mert a madár az emiberi lendület és a napenergia szimbóluma e szédítő röptében, melyet cikázóan élénk színek csoportjával fejez ki. A madár Garason művészétéiben elmondja az erdőt, eléndkli a világot, a testvér égitesteiket, elsuttogja az emiber legszémélyesébb vágyait és ‘érzelmeit.

SaínlérZéfce igen fejlett, s mindig ügyéi arra, hogy a forlmálk rendjét bővítse a szín- kornpoZMó. Bgy helyre tömöríti a baráti tónusokat klifoigylhatatlain fantáziával - sárga irányijélzlésekhez halk zöldek társulnák, és a kiékek versengését plLrois központ vezényli (Gondolkodó). Igényesen csöndes szürke-barna párbeszédet láthatunk „Kék fej’’-ében, a „Táj” szünke-Zäld dialógja érdekes, „Daráló”-jjálbán lila körzetibén láttatja. Szerkesztett szíinivli'lágát az évszakoik ihletik, és mezőik, rétek, félhők sZíiriötónytát adományozza a tárgyaiknak és figuráknak (Telihold). Színei - ifjúságának alapvető élményei miatt, melyék a Mecsek vidékéhez kötik - mediterrán jellegűek, első pillanatra gyors és bö.ny- nycd osztagoknak látszanak, de az összhatást illetően bonyolult szövetségibe kötődnek a szürkék a mederbe zárt lilákkal és a háttér táívlatnyiító kákjéivel. A latort külső és az átélt belső Világ színdiagrámmáit helyezi el festményein, feszültségét teremt, s ez a gazdag színország áhítattal vándorol egyik képről a másikra újabb és úijább kincsekkel bővülve.

GERZSON PÁL: SZOBOR MADÁRRAL

74