Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Beszélgetés Lakner László festőművésszel

Zsák-sorozat. Hogyan fogadta festményeit a közönség? Volt-e lehetősége arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön a közönséggel?- Sajnos a közön,séggdl vadó kapcsolatom nem megfelelő, ami nem azt jelenti, hogy bárkinek ma j obb a kapcsolata a közönséggel, hiszen néhány szociológiai vizsgálatiból tudóim, hogy érdeklődéssel fogadják munkáimat, különösön a fiatalok. Ez a kérdés azonban a leglényegesebb kérdés, amivel a ma művészénék foglalkoznia kell. Ki kell találni és létre (kiéli hozni a ,kapcsolatbe,remtés új helyeit, alkalmait. Nem lehet a művésznek kvalitást (produkálni és arra várni, hogy az magától is eléri a kívánt hatást. A művész - másfelől - Mm lelhet képeket, szobrokat termelő kisiparos, aki csak a „iképosaínoki igényeket” kielégítő munkáin keresztüli találkozik a közönséggel- Ha miniden művész úgy líáfiná, hogy műve nem az ő exhibicionista megnyilatkozása, hanem egy olyan jelegyüttes, amelyet csak az (tesz hatékonnyá, ha minél több ember által „dekódolható” - akkor llehetne előbbre lépni. Tulajdoniképp olyan eszközökkel kellene kiállítást csinálni, mint a vadászati világkiállítás. Minden eszközt felhasználni - a kidoiholástől a moziban futó reklámig, a közönség előtt készített művektől az utcai kiállításig, a múzeumok aktív műhelyekké történő átalakításiig (amilyen vők pl. a szociológiai felmérés-sorozat a Nemzeti Galériában). És ha imár látogatóként jelen van a kiállításon valaki, hozzá kell beszélni, az ő nyelvén megszólaló művekkel, és úgy vinni egyre beljebb a művekben rejtező mondandóidba, mint egy beavatási szertartáson, hogy végül a „rejtjeles” üzenetekre is fogékonnyá váljon. Két szűk réteg, művésziek és művészebtörbániászdk egymással vitatkoznak, ahelyett, hogy együtt gondolkodnának azon pl., amlit az autógyártás reklámosai már rág tudnak: mit kell tenni ahhoz, (hogy gyári munkás vagy egyetemi tanár felfigyeljen a reklámozott árura. Legyen olyan a kiállítás, hogy a néző jól érezze benne magát, akár úgy, tokit egy presszóban, mint az utcán, kirakatot nézegetve. -Ugyanakkor .cselekvési szabadságra is ösztönözze. De hát ezt már rég megunta Kassák Lajos is.- Ahhoz, hogy a kápzőlművtószet minden réteghez eljusson,, és széles körben megmozgassa az emberieket, nem azt kellene először tisztázni, hogy mi a képzőművészet funkciója korunkban, és milyen fajta képzőművészetnek van létjogosultsága?- (Mii volt eddig is a funkciója? Sokak szerint mindig is a ikonformitás eszköze volt: a dicsőítés (iheroizáliás) eszköze. Volt „biblia paup'arum”, „ihletett látomás”, „automatizmus” és mindeközben - Lakásdísz. Volt „absztrakt” és ,^naturalista” közötti antinómia. Vagyis sok mindennel foglalkoztunk, ahelyett, hogy azzal foglalkoztunk volna: hogy kerül mindez az érüberek közé? Márpedig a művet a befogadó fejezi be. Ma úgy gondolom, bármilyen botladozó lépés, bármilyen „didaktikus út” e felé-Vagyis az emberek felé - jelentős vállalkozás lehet. A művészet új nyelvét minél többeknek kell érteniük, hogy a párbeszéd kialakulhasson. A „rejtjeleinkből” keresnünk kell a visszavezetést az egyszerűbb, fcözmegegyezésesebb jelekhez. Picassóélk nemzedéke, azért, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, ■nehézkes allegóriákkal, irodalmi ítémaanyaggal meg- splékelt, vagy éppen a kispolgár „asztalára szánt” imlpressZkmislta képzőművészet helyébe visszaállított egy ősi ideált, felfedezte azokat a mägikus-prehiszboirikus műveket, amélyék ember és természet egyszerűbb kapcsolatát szemléltették. Ma megint másról van szó, más kell legyen a képzőművészeti kutatás iránya. De ugyanilyen „tisztázás”, „gyökvonás” előtt áll. A szociológus megpróbál behatolói az emberi írealitásolkbia, mi, a képzőművészet művelői mintha szándékosan őriznénk három lépés távolságot, mintha tetszelegnénk abban, hogy nem értik műveinket. Tíz okos ember - művész, esztéta és laikus kéne leüljön egyszer együtt, hagy csináljanak „emberöket-kiállításhoz-szoktató” kiállításokat.- A kiállítás-látogatás statisztikája és a Képcsarnok bevétele szerint a képzőművészet iránit érdeklődők száma nőtt. Másrészt közismert, hogy a közönség képzőművészeti ízlése elmaradott. A (festő szolgálja ki tehát a közízlést?

7°