Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Anita: "Kiűzetés a Paradicsomból"

is megőrizte. Bedig távozásukat a „Paradicsomból” éppenséggel nem a legvidámabb napjaik közé sordíj álk.- Akkor még nein volt kegyélem. Hiába mondtam, hogy gyereket várok, zsűrizés előtt álltaim egy nagy munkámmal. Mire felocsúdtunk, már a kétszer három méteres albérletben laktunk, 'hamarosan harmadmagunkkal. Két év után jutottunk ehhez a kétszoba összkomfortos lakáshoz - mondja G. Mária, de ettől eltekintve ő is szívesen emlékszik vissza a MOP-házi korszakra. Mert nemcsak otthont adott az idegen városban, hanem társaságot is. Együtt élhettek a velük azonos gondolkodású, hasonló szellemi síkon mozgó és érdeklődési körű fiatalokkal, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem kívánkoztak el más városba. Szerintük a garzonház megálilapodottságta neveli lakóit. S az sem lényegtélen dolog, ha lakva ismerheti meg valaki a társát, a legbiztosabb alapja az egymáshoz illő fiatalok jó házasságának, s ebből következően a letelepedésnek.

7Említettük: hat év alatt 151 szakképzett fiatal értelmiségi maradt a megyében, s éhből száz már többéves gyakorlatot is szerzett, melyet a megye ipari, egészségügyi és oktatási területein kamatoztat. Kétség nem férhet hozzá: a mérnök-orvois-pedagágus ház létrehozása kitűnő gondolat volt, követendő példa lehet az egész ország előtt. Funkciója ellen sem lehet senkinek sem kifogása, hát még ha teljesen hetöltené a szerepét, azt, aminek szánták: legyen a közvetlen egyetemről, illetve főiskoláról érkező pályakezdő fiatalok letelepítésének bázisa.

Helyére kellene tenni a MOP-házat. Nem „Malachias csodájával”, mert az épület nem tolható ki az utcafrontig, de belső életében nagyon kívánatos lenne a rendteremtés. Először is tisztázhatnák a hovatartozását; beleszól a városi tanács, a megyei tanács, az Ingatlankezelő Vállalat és még sokan mások, akik illetékesnek érzik magukat abban, hogy döntsenek, ki kerülhet be és ki nem a házba. Amikor ott jártam, meglepetésemre találkoztam régi szombathelyi lakosokkal is. Az egyik azért lakik ott „ideiglenesen”, mert vizsgára készül és otthon zavarná a nagy család. A másik nemrég vált el, s míg rendeződik a magánélete, addig itt keresett „menedéket”. De akadnak nős emberek és olyanok is, akiknek csak középiskolai végzettségük van, viszont jó az összeköttetésük. Ugyanakkor 24 diplomás kérelme a városi tanácson „sorban áll”! És mi lesz azokkal, akiknek az ötéves szerződésük lejárt, már rég el kellett volna hagyniuk a házat? Talán menjenek vissza az albérletbe? Azt mondják: inkább hátat fordítanak a megyének. Lakást nem vesznék, ugyan miből? Pedig legtöbbjük jövedelme 2000-4000 forint között mozog, ötnek van autója, no de kocsit fenntartani és lakásra gyűjteni az egyedül álló ember párhuzamosan képtelen. (!)

Újabban divatba jött ez a szó: előtakarékosság. Együtt született az ifjúsági törvénnyel, melynék 5. fejezetében a 22. paragrafus 2. bekezdése így szól: „Az állam - a szövetkezetek és társadalmi szervezetek segítségével - elősegíti a fiatalok számára a családalapításhoz szükséges feltételek megteremtését. Kedvezményeket biztosít a fiatal házasok lakásigényeinek kielégítéséhez.”

A városi tanács igazgatási osztályán az idén felépülő 107 személyes albérlők házának jogszabályán dolgoznak. Az ide költöző házaspárok elő takarékossági alapra fizetnek be havonta bizonyos összeget, úgy, hogy mire a szerződésben meghatározott lakhatási engedélyük lejár, kézhez kaphassanak egy akkora összeget, amit tanácsi értékesítésű vagy szövetkezeti lakás induló összegeként befizethetnek. A MOP-ház működési szabályzatának összeállításakor még senkinek sem jutott eszébe, mi lesz 5 év után, illetve arra számítottak, majd a lakók ilyen hosszú idő alatt maguktól is gyűjtenek lakásra. Így is lett, de csak azoknál, akik családot alapítottak. Mi lesz azonban a többivel, elvégre nem várhatják meg a MOP-házban a nyugdíjkorhatárt?!

68