Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kovács János: Születőben a világ első alumíniumipari múzeuma

hetoe alakítani elsősorban a «bed- 'és külföldi üzletemberek és műszakiak számára rendezendő alika'kni kiállítások céljjaira.

4. A hagyományos múzeumokban 'ás gyűjteményekben gazdag Székesfehérvár az alumíniumipari múzeummal egy jellegzetesen legújabb kori ipari múzeumi iétesítonény- nyel gazdagodna.

(A Magyar Alumíniumipari Múzeum Székesfehérvárott 1969. október 27-ón kelt alapítási javaslatának indokaiból.)

Három fontos feladat:

1. Az alumíniumipar dolgozói körében végzett statisztikai, szociológiai és más fölmérések anyagát is gyűjtse a múzeum az írásos visszaemlékezésekkel együtt.

2. Éveik .múltán a gazdag szellemi és tárgyi gyűjtemény birtokában a múzeum munkatársai műszaki szakemberek bevonásával megkezdik az alumíniumipar történetének monografikus feldolgozását.

3. A tudományos feladatok mellett a múzeum kiállítások és előadások rendezésével széles körű népművelő .feladatokra is vállalkozik, hogy ezáltal kamatoztatásra visz- szaadja szellemi és tárgyi értékeit azoknak, akiktől kapta, az alumíniumipar fizikai és szellemi munkásainak.

(Részletek a Magyar Alumíniumipara Múzeum feladatairól, személyi ‘ás tárgyi feltételeiről szóló, Székesfehérvárott 1970. február 24-ién kelt tervezetből.)

Az első nyomtatásban megjelent híradásból:

A báuxitkutatás és bányászat, a timföldgyártás, az alumíniumkohászat, az öntvénykészítés, a félgyártmány-előállítás és a készár'ugyártás, valamint a felsorolt ipari munkáikhoz kapcsolódó kereskedelmi és tervező tevékenység megőrzésre méltó szellemi és tárgyi 'emlékei szétszóródnak, vagy legjobb esetben a már meglevő különféle ipartörténeti 'gyűjteménye,kibe kerülnek, ha a tröszt nem hozza létre saját múzeumát.

(A Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT, 103. évff., 1970. 8. számában megjelent „Ü,j ipartörténeti múzeum születik. . .” c. cikk részlete.)

Az első válasz a fent idézett cikkre:

Kovács János muzeológus úrnak, Székesfehérvár. A Bányászati Lapok f. évi VIII. haivi számából értesültem arról, hogy egy tervezet készült a Magyar Alumíniumipari Múzeum létesítéséről, amit szíves örömest vettem és igen időszerűnek tartok.

Mivel magam is a magyar bauxitbányászat 'úttörői közé tartozom, s az Akiéire Bánya- és Ipar RT gámti bányájának megindításától, 1925-től 1945-iiig, ill. 1951-től 1960-ig különböző .műszaki beosztásban minit vezető bauxitbányászattal foglalkoztam, továbbá kéziratba foglaltaim a magyar bauxitbányászat történetét az 1957. évig, emléktárgyak, fényképek vannak birtokomban, amelyek múzeumi elhelyezésre véleményem szerint alkalmasaik volnának. Ezért lehetőségeim szerint magam is szívesen vennék részt az említett feladatok megoldásában.

Jó szerencsét! Nemes Vilmos nyug. bányamérnök.

(Nemes Vilmos levele Kalocsán 1970. IX. hó 26-án kelt.)

Az első hírlapi cikkből:

A témáról sokat beszélgetve találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy ,a ma Székes fehér vára nem köszönthetné - a millenniumi emlékmű és a Géza fejedelem szobrának felállítása mellett - méltóbb 'eseménnyel .a város alapításának ezredik évfordulóját, mint éppen az addigra felépülő alumíniumipari múzeummal. Tudjuk, 'ez maximális - bár az iparág, a minisztérium és a tanács összefogásával nem teljesíthetetlen - kívánalom. Az már mindenképpen reális igény, hogy a múzeum kijelölt helye mellett egy állandó jelleggel felállított kiállítási pavilon várja a millenniumi ünnepségek hazai és külföldi résztvevőit. Ugyanazt a feladatot töltené be, mint a BNV hasonló pavilonja: a tapasztalatcsere és az üzletkötés egyik áldomása, helye lenne a külföldi

61