Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Paku Imre: Bárdosi Németh János
PAKU IMRE Bárdosi Németh János Hetven esztendős. Tisztes életkor. Bölcsek, patriarchá'k, orszúgnagyok siettek egykoron, ilyen magas éveikben, az érdemdús aggastyánok. Valaha az öregek tanácsába, az ókori görög városállamok közigazgatási testületébe hívták a hasonló korú férfiakat. Bárdosa Németh János közéleti föladattak a maga korában, fiatalon, szinte a közigazgatási szervek ellerikezését kiváltva látta el, vállalta, szegényein és önzetlenül. Most csöndes magányából, pécsi otthonának nyugalmából tekint ki szűk-elbb hazájának, szeretett Dunántúljának életére, amiben törekvései szebbik részének .megvalósulását észlelheti. Élénk tűzű szedne mindent meglát, érző szíve örömre dobban, ha kedves Pannóniájának virulását tapasztalja vagy arról hall. Ö nemcsak illetőség meg születés jogán dunántúli, hanem egyszerűen a Dunántúl töltője sorsa, fájdalma, törekvései, bagytímányffélltése, műveltsége sajgó valóságában, 'és mégse helyi érdek - amolyan hangzatos, .hivalkodó lokálpatriotizmus - vagy ö.nös indulat, hantem e nagyszerű táj egyetemes érdéke, folytatódó létezésének az érzülete vezette, vezeti tollát, irányította szervező tevékenységét; őt Dunántúl bajlátott földje, árva népe avatta költővé, közéleti emberré. Bárdosi Németh János Szombathely szülötte, életének zsendülő szép tavaszát, érlelő nyarát itten élte mag; betakarító, szüretelő, gyümölcsöző őszét Pécs aranyló napja ragyogja be, tehát a reményteljes kezdet és a megérdemelt siker, tisztes eredmény, nehezen adódó elismerés eme két város falai között jutott osztályrészéül, váltakozó sorsául. Mindkét helyen azonban Dunántúl egyetemes érdekéinek szolgálata töltötte, tölti ki mindennapjait. Az adott idő föladatait kellően fölismerte, megértette és környezete adottságaihoz képest jód, becsületesen megoldotta: szegényen saütetétt és élt anyagiak tekintetében, hagyományőrzőén, előrehátóan működött, gyarapodott a szellemi javak terén, amikor a műveltség táji megosztásáért élhetett, érte fáradozott. Sokszáz költeménye, tanulmánya, bárom regénye iktatja őt a láthatatlanul munkáló öregek tanácsába, eme tiszteletreméltó testületnek tagjai tér és idő keretében álló szellemi köztársaság önkéntes polgárai: ők Dunántúl költői, tudósai, művészei, hőlsei, harcosai. Mindenkor .fáklyavivők, elöljárók - egy szellemi közirányításnak önzetlen, hivatott tényezői. Tetteik, példáik hazánk egész történetének nagyobbik és tisztábbik hányadát jelentik, irodalmi alkotásaik csak jelentős méretű könyvtárban helyezhetők el. E tájnak a múltja igen mélyen visszanyúlik az időben, áthaljlik a mába és előre mutatja a jövőt is: az alkotásiolyamat szinte századak óta szakadatlan, hatékony lirodaillma, művészete, tudományossága láncszemek módjára kapcsolódik a múltból a mába és a holnapba. Dunántúl az építő hagyományok földje, otthona munkának, művelődésnek - kétezer év óta. Nlagyoibb városai kétezer éve települtek meg mai helyükön, a magyar városiasod ásnák ezeréves hagyománya itten folyamatosabb, töretlenebb, mint bárhol 5
