Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Kisalföldi tárlat
LAKATOS JÓZSEF: KOPJAFÁK A hagyománytisztelet sokfele módon jelentkezett; eléggé eltérő, sok helyről eredő az a hagyomány, amire építenek, amit több-kevesebb sikerrel felhasználnak, és némelyik - szerencsés - esetben tovább folytatnak az itteni művészeik. A Kisalföldön nincs olyan erősen sugárzó, szinte meghatározó példa, mint ami Hódmezővásárhely vagy Szentendre imái művészetét is befolyásolja. i(Ugyanakjkor - egyebek között - ennek a két művészeti központnak a hatása is megtalálható volt a győri (tárlaton.) A népművészet inspirációja több művész munkáin felfedezhető. Lakatos József szorosan kötődik a tárgyakhoz, a népművészet formai és iszínbeli megoldásaihoz. Dohnál Tibor az elvontabb megoldásokat keresi, a motívumokat jellé alakítja - vagy hozzájuk hasonlót teremt. Lakatos Életfánál című festménye a megfestés módját illetően is közeli rokona például a festett parasztbúitorok ábrázolatainak. Dohnál Életfa című grafikája viszont szabad vonaljátékávai, diszkrét jelképességével csak emlékeztet a népművészet világára. Barabás László is a népi ábrázolások hangvételéhez és formakincséhez közelít, de Dolináiétól és Lakatosétól számottevően eltérő úton. A papírmeüszet és a zománcfesték egymástól nagyon különböző, de kötött technikájában egyaránt megtalálja a tömör és kifejező megoldásokat. (Ünnep, Ablakiban, Fószekrakók.) Ismét más módon - jobbára csak szellemében - rokon a népművészettel Giczy János munkássága. Ritkán találkozunk az övéhez hasonló csendes, szinte szemérmes piktúrával, amely egyben mélyről eredő emberi gondok megjelenítője. A szárnyasoltárok és ikonok formáit hordozó képek alakjai is olyan áhítotos festői hittel készítettek, mint századokkal korábbi elődeik. Mindemellett maiak, pontosabban: a mának szólóik Giczy festményei, melyek a falu még él nem temetett, csak elmúlásra ítélt világának drámáiról (Örökség) és munkával megnemesített imindennapjairól (Falusi oltár) szólnak póztalan, tiszta festői nyelven. Giczy képeinek szordinós hangjával ellentéteseik Patay Éva festményei. Nagy indulatokat sejtetnék ezék a képek, súlyos gondokról igyekeznek szólni, előadásuk azonban 548
