Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Kovács József: Bakó József Sopronban

mai fiatalasszonyok nem igen szeretnek álmodni, világért sem szállnának le az autóról, hogy egy szál virágot tépjenek az útszélen.” Mészáros mégis hisz a költészetért lelkesedés szép illúziójában, „ez a hit. . . ethikai kötelesség a világ kiábrándultsága idején. ..” Egymás mellett említi Bakó két kötetét, de nem összevetni akar. „Ellenkezőleg az érdekel a poéta lélektanában, vajon a fejlődés nem zavarta-e meg benne a primär őstalaj-ízt, ami új líránkban nagyon kihagyásos szívveréssel jelentkezik.” ítélete megnyugtató: .......mélyülés felé

i

ndította a megismert irodalmi kultúra vonalvezetése és formalbirodalma.” Az irodalmi példák, az iskolák veszélyesen jelentkezhetnek - „mindig atelier-tónu'sokkal takarja el a mezei napsütés és forma tisztásait”, Bakó megőrizte saját költői egyéniségét. „ . . .a nagyvárosi élmények szemléleti átéléseinél vagy a fegyenc- temető rögei között is ugyanaz marad, színezésben, hangban a tehetség sajátos robusztus erőkészlete.” „A magyaros erő ragadta meg a Franikemburg Irodalmi Kört, mikor a kiadással megkoszorúzta.” A mecénások felsorolása után Mészáros ismertetését azzal zárja, „Fouchandiére-nak ne legyen igaza. Az Irodalmi Kör a verseket a nagyközönség pártolásába ajánlja”13. A Soproni Hírlap is karácsonyi számában méltatja Bakó kötetét. A kötetet ismertető Csaplovícs Józsefet a „benső harcát vívó költő megalkuvást nem ismerő esz- ményhAtűsége .. .” fogja meg. Verseiben „rögtöniható dinamikus erő”-t érez. „Űrt lenéző büszke igőggel sír vissza lelke a Cséplőgépen és a Bírókra készen remekbe készült falusi képeiben. Szívének minden részvéte a vérzőé, a szenvedőé, testvért lát a szenvedő szegényben, kivel közös igát húz.” Sopron legyen büszke a falai közt ért tehetségre.” Gsaplovics legfontosabb megállapítása talán az, hogy „művész lérik e kötetben”.14

Bakó költői felkészülése valóban Sopronban fejeződött be, a következő kötetek már a kész alkotót, a népért határozott formában, eredeti hangján lázongó népiest mutatják.

A kötet jelentősebb bírálatait Gulyás: Magyar írók élete és művei II. kötete regisztrálja. Ebből csak a Nyugat 1931. szeptember 1-i szamában megjelent Fenyő László-bírálatot idézzük röviden. Fenyő az első Bakó-kötetet örömmel köszöntötte, itt azonban azzal a kifogással él, hogy a második kötetben nem lát fejlődést. Azt mondja, hogy a költő önmaga helyett önmaga szobrát akarja olvasói elé állítani. Kifogásolja, hogy költőnk „grófi földön” „űzötten is térdrehull” „a földimódás mámorában”. Majd a következőkkel folytatja: „Higyjük, hogy őszinte ez a mámor, ha kissé

összeesik is azzal az általános földimádó mámorral, amely honi verselőink közt mostanában járványszemen pusztít.” „Néhány témái igénytelenségben igényesebb vers” i(Csak én tudom, Üvegjfújó) nyerte el inkább tetszését.

Fenyő László urbánus költőnek a népies jegyekre való reagálását ma már világosan értjük, és észrevételeit inkább dicséretnek tarthatjuk - az eltelt idő igazolta a munka előtt űzötten fökfcehuilló költőket. Fenyő László egy irányzat jelentkezésével - s így Bakóval is - szembekerült, az irodalomtörténet ma már az induló népies Bakónak s a finom hangú urbánus lírikusnak, Fenyőnek egyaránt helyet biztosított - illő helyen, ha nem is az első vonalban.15

Bakó Józsefnek továbbra is van kapcsolata az irodalmi Sopronnal, versei még az 1931- 32-es évben is elhangzanak az irodalmi kör

előadó dobogóján.

Ellátogatott Bakó a felszabadulás utáni Soproni Irodalmi Társaság 1947-os gyűlésére. Erről Weöres Sándor emlékezett meg Soproni NaplójegyzetHében.16 De Bakó Hínár című ön- óletrajz-jeUegű regényében is oldalak során át szerepel Sopron. A valóság és kulcsregény eme keverékében felismerhető az írót röppentő táj, majd Kőszeg—Varjas és Kővár-Sopron. Bakó — aki mindig szívesen járta a szép soproni hegyvidéket - melegen vall egy természetél- mlónyéről. „A kővári hegyeket selymes fény takarja... A nyíres talaja kelti a hóvirágot. A nyírfák hártyás bőre összepöndörödik, hogy a fehérségük annál kiütközőbb legyen A barkák is készülődnek. A hangyák is ébredeznek .. . Néha meg-megállnak, figyelmek. Talán jelt adnak, talán tájékozódnak idő és táj felől.”17 Sóik szeretettel ír egy képzős tanáráról, nevezzük őt vele együtt Székely tanár úrnak. A tanulók szívesen vannak jelen modern felfogású óráin, melyek mindig röviden:, mert szívesen maradnának a növendékek a csengő felhangzása utón is. Székely óráin nem a notesz félelme nevel, hanem a közölt tudásanyag. Székely a jobb tanulókat külön formálja, könyvcímeklkel, friss, élő irodalmi művekkel látja el őket.

Székely rokonszenves tanári figurája is alakította Bakó tanítói eszményképét, a népből kinőtt, népbe gyökerezett tanítót. „Ha közéjük valónak érzi magát, akkor titokban kinevezett vezér, akire rábízzák sorsukat.”18 El ne felejtsd Gábor, hun születtél” - halljuk a Hínárban a szegények kérését. Bakó sohasem felejtette el, hogy honnan indult. Két soproni, szellemfor- má'ló állomása alapján pedig mi is magunkénak, soproni írónak is válthatjuk őt, a néptől titokban kinevezett vezért.

55