Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Kovács József: Bakó József Sopronban
10. VmL: Szombathely Törvényszéki Börtön - börtöntörzslköinyv 1919-1920. 1009/1919. p. 11. BJ-h. 1:2. VmL: Kőszegi járás ipartestülete - ipar- iaijstóiom 1904—1937. 13. BJ-F: 268-289. p. Idézet: 281. p. 14. BJ-F: 287-288. p. 15. Hegedűs i. m. 88. p. 16. BJ-F: 345. p. 17. Irodalmi délután a Kultúcházban. = Vas- vármegye, 1927. márc. 1. 4. p. 18. PIM-K: V 3149/4. 19. PIM-K: V 3149/5. 20. PIMhK: V 3149/13. 21. PIM-K: V 3149/20. 22. Simon Endre: Bakó József levelei Pável Ágostonhoz. = Vasi Szemle, 1971. 2. sz. 302-308. p. 23. VmL: A Va&vármegyei Múzeum Könyvtára iratai 1900—1933. 24. A múzeumi könyvtár válasza a Szcphalom vádjaira. = Hír. Szombathely, 1935. aug. 6. 1-2. p. 25. BJ-h. 26. Az apák útján. — Írott Kő, 1936. 4. sz. 29-32. p. Napnyugat felé. = írott Kő, 1937. 4. sz. 235-240. p. 27. PIM-K: 3149/1. 28. Két vasi költő az élet sebeiről. = Nyugat- magyapország, 1934. szept. 24. 2. p. KOVÁCS JÓZSEF Bakó József Sopronban 1915 januárjában vékony alkatú, magas, bal lábára sánta cipószsegéd szállt le a kőszegi személyvonatról Sopronban. Tizenkilenc évével már régebben segéd lehetne, de édesanyja., a nemescsói bába csak szükségből, később igazította fiát a cipészipar menedék ebe. Az iskolából alig kiállt Bakó Jóska ökröket hajtott, éppen hengerezett, amikor a hengerkeret sarkáról a három gyűrűs, súlyos vashenger alá bukott. Életét a porhanyó barázda mentette meg, mert teste mása a földbe nyomódott. Csak ennyi maradt ott, nem az élete, de bal lába hosszú kezelés után is rövidebb maradt. Az iskoláztatástól még a bércssor előtt elütötte a szegénység, segítséget nem kapott. „Nem kell ám mindenkinek tanulni, úrnak lenni, aki egypár betűt olvasni tud!” - mondta a tiszteletesné a segítséget kérő Bakánknak.1 Pedig Bakó Józsefet az ismeretlen mindig vonzotta. A soproni cipészsegédség előzményeiről is ilyen 'beszélgetést olvashatunk önéletrajzi írásában, melyet a kőszegi maj'sztraimnéval folytatott: „Laci szaktársam a soproni emlékezéseivel any- nyira feltüzelt, hogy egyik szombati fizetéskor elétettem a szándékomat: - Két hét múlva elmegyek. . . - Hová?! - emelte fel a hangját és a szemöldökét. - Sopronba. - Laci is visszajött. - Én nem jövök vissza.”2 „Havasán, kormos-piszkosán előttem feküdt az esangett város”3 - olvassuk első soproni emlékképét. „Kőszegi segédet nem fogadok. Mind gazember. Nem akar dolgozni” - így fogadták első munkát kérő próbálkozását. „A mester már a föllépésünkből meglátja, tudunk-c dolgozni, vagy sem” - jutott eszébe hajdani kőszegi mintaképe, a szervezett munkás segéd, Püski tanácsa. Magabiztosan nyitott be Hanz- mann Károlyhoz, aki fel is vette. Hanzmann nagyot nézett, amikor lakás után is nála mert érdeklődni, mert „gőgös is volt, meg harapós természetű is, mégis kifújtatott utánam az üzletajtóba, és megmutatta, merre keressek lakást”/1 A szocialista tanokkal ismerkedő soproni iparosok, inasok, segédek ismeretlen világát, a régi és új küzdelmét örökítik meg Bakó önéletrajzi írásának soproni feljegyzései. Első soproni munkahelyén - a papréti műhelyben - régi munkaszokások uralkodtak. „Öreg munkásoknak kellett bemutatkoznom. Elém szabták, mi a kötelességem, a tisztaság, a munka pontos megkezdése és abbahagyása. Végül a belépési áldomás minél előbbi megtartása”. Hanzmann műhelyében csak egy hetet töltött. Az öreg segédek tudták, hogy a mester hétfőn egy elhibázott varrott talpaiéiért elbocsátja az új munkást, mégis áldomáskor félheti bérét megitták.5 Mangold Mór várkerületi műhelyében más szokások fogadták. Amint belépett a műhelyajtón, egy idősebb munkás megkérdezte: „Szaktárs, szervezett munkás? Vonogattam a vállamat. - Mutassa a tagsági könyvet. - Elkérte a mester. — A szakszervezetit kérem, nem a munkakönyvét. 5*
