Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Arató Károly: Nagyon akarnák... (vers)
ARATÓ KÁROLY Nagyon akarnák... Vágyaktól foltos, sóvárgással összekent arccal tüntetek, hivalkodom bátran, görögtűzzé lobbanok csuklyafejű lakók közt gyülölségböl épült házban. Ha már dísztárgyuk nem vagyok, nagyon akarnák: árnyékom se látsszon! Égő gyertya: fejük fölött megyek, átlobogok a lépcsőházon. Körém tekerik magukat kötélként fullasztó szorosra. Jelenlétem nagyítójuk alatt kíváncsiság csipeszébe fogva. Mégis, helyettük is, világukat kiéneklem magamból! őket elkerüli - velem történik meg minden karambol. Gazverte meséiket, ideáljukat felásom, bevetem, átgereblyézem. Papírsárkányként föleresztem őket - sodródjanak a szélben! Libegjenek előítéletekkel fölszalagozva egük kékjén! Láng lobban számból: dallamom. Izzó orgonasíp a gégém. KÁLDI JUDIT: BADÉSl 486
