Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Rózsa Béla: Sokasodjanak poharai! Illyés Gyula köszöntése
RÓZSA BÉLA Sokasodjanak poharai! Illyés Gyula köszöntése Az ő 10 esztendeiét egy levert forradalom következményei előzték. Sorsát a magyar társadalmi fejlődés megkésettsége zilálta, a legjobb célra törő útját ez torlaszolta nemegyszer. Korán elhívta őt „az osztályharcok merész üzenete”. A „Puszták népé”-nek elkötelezett küldöttje ott vonult a T' anácsköztársaság levert seregével, párizsi emigrációjában pedig a munkásmozgalomban dolgozott. Ám a hazai haladó erők szétforgá- csoltsága közepette kiútkereső, népszabadító szándékainak külön csapást kellett vágnia. A parasztforradalom élesztősével is a proletár szocializmus útját szélesítette. Abszolút hitigényét olykor kételyek hasogatták. Illyés Gyula emberi és költői diadala abban van, hogy életműve mégis az egység - a következetesen megőrzött és megvalósított küldetés - Toppant tömbjeként áll előttünk. A szellemi magasrendűség, tisztesség, humanista emelkedettség ragyogásában mutatja emberségét és magyarságát, az ő mindennel szemben jobbra törő küzdéskényszerének eredményeit. Miből ötvöződött az illyési mű egysége? Csupa ellentmondásból, csupa sokféleségből, folytonos mozgásból. A világ ellentmondásaiból, amelyekre lénye nyitott és végtelenül érzékeny, amelyeket építő szándéka a szabadság struktúrájában - a rendben - akar feloldani vagy az ember szolgálatára hajlítani. Szüli ezt az egységet élethelyz,e- teinek változatossága is: Ozora és Párizs egymást erősítő nézőpontja, egykori és újra meglelt forradalmisága, vezérkedése és a védekezés rákényszerített mozdulatai. Milyen távolságokat fog át stílusa? Klasszikusaink és a nép nyelvhasználatát az izmusok pezsgésében új energiákkal töltötte fel, hogy szavai a lét-bonyolultságú jelenségek megfogalmazásának terhét is viselni tudják. Versei idillek és rapszódiák, népdalimitációk és merész prózaversek, a tekintet epikus körülhordozásai és a költői logika korbácssuhintásai. A „Miért lett így?”-re oknyomozó történelmi drámákkal felel. Tápasztalatainkat az elmulasztott lehetőségek tanulságaival, tudatunkat a népi hazafiság példáival gazdagítja. Kínzója, ösztönzője a nemzethalálról szóló herderi jóslat, Irinyi, Kölcsey, Vörösmarty szörnyű látomása népünk vesztéről. Pesszimizmusuk katalizátor szerepű. Borúlátásukból késztetést érez arra, „hogy minél előbb világosságot, derűt tudjunk hozni ennek a népnek az egére”. A soha „Nem elég” követelésére a már „lakható álmok” öröme is biztatja. Hibátlan valóságérzékkel írja műfajteremtő prózájában is a változó jelent, s közben a cselekvő ember gondolkodásának szépségéről, művészetének korala- kitó szándékáról tesz tanúságot. Művei a jövőnek feszülnek: formálom azt is, amivé ti válhattok, — azt munkálom én ki: azt próbálom létre idézni, azt a lényt, ki még csak agyag bennetek s halvány akarat; (A költő felel) Szótartó tények tiszta jóslatain át látok, jövendő, titkaidba. (E megmozdult világban) 4*í
