Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Varga Imre tihanyi kiállításáról

Mindezek az ellenvetések nem érintik a kiállítás lényegét. Varga Imre szobrász, akit elsősorban nem a műfaj szabályainak betartása, hanem a munkái által kifejezhető gondolat izgat. Nagy, közösségi gondok kapnak helyet, öltenek testet Varga munkáiban, és közvetítésükkel emberformáló erővé képesek válni. Ügy szól róluk, hogy szavának súlya, meggyőző ereje van. A hatás eléréséhez a legkülönbözőbb plasztikai - s nemcsak plasztikai - eszközök fölötti magabiztos uralkodás segíti Varga Imrét. Művei Derkovits Gyula szavait juttatják eszembe: „Össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval, mert az embernek biztosan van közölnivalója.” Varga közölnivalója sokféle, de sohasem érdektelen. A csodálatosan gazdag plasztikával megjelenített Nagymamá-tól kezdődően, a Táncoló lányok suta röppenésén, és a Zeusz fenséges monumentalitásán át a fentebb említett művek tragédiájáig hajlik a gondolatok íve.

Varga Imre tihanyi kiállítása képzőművészeti esemény volt. Nem a szakmai körökben elsősorban (ott minden vita ellenére legtöbben ismerik ennek a szobrászatnak az értékeit), hanem a nagyközönség számára. A tárlatokon és köztereken látott se hideg se meleg szobrok után szenvedélyeket kavaró, állásfoglalásra késztető művekkel találkozott a Tihanyi Múzeum sok ezer látogatója.

B'EDŐ SÁNDOR: AVAR TEMETŐ

465