Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - EMLÉKEZÜNK - Rózsa Béla: Bakó József indulása
Szombathelyi fellépésiét (valóságos sajtókampány előzte meg. S mert 'a Vasvármegye 1927. fébruár 25-i számában ez állt: a (második résziben (következik „Várady Imre dr. előadása Bakó Józsefről, a nemrég feltűnt és a fővárosi sajtóban is már tüneményes tehetségként üdvözölt vasmegyei költőről, aki foglalkozása szerint cipész Ne- mescsón, s míg falujában ma sem tudnak egyebet róla, legelőkelőbb irodalmi szemléinkben egymás után jelennek meg erőteljes, új hangú költeményei. Ezekből Hacker Magda fog elszavalni néhányat” - február 27-én., az előadás napján, ugyanez a lap közölte a -nemescsóTiák tavtéllb-éli tiltakozását. Megírták, hogy (három évrvdl ezelőtt már szerepeltették Bakó Józsefet salját verseinek előadásával. Ezen a napon ugyancsak ünnepély lesz falujukban, ezért nem jöhetnek (Szombathelyre, de ezen is elhangzik egy Bakó-vers a költő (barátjának, Sztrolklay Sándornak az előadásában. Valóban: ©gyedül tainltójja vonatozott be vele, de vissza már egyedül utazott, mert a költőt banketten lünnepékiék a Kultúregyesület vezetői. Pártfogói már ekkor elhatározták verseskötetándk (Árva kalászok, 1927.) megjelentetésiét. Bakó József és a Kultúregyesület további kapcsolatát az 1928-as soproni és szombathelyi szerepléseivel, a Kié ez a lélek? (1933.) című verstískötdt kiadásával, „örökös tagságának” fenntartásával is illusztrálhatjuk, de eseménytörténeti áttekintésünket egészítsük ki a költő és a Kultúregyesület vezetői között létrejött mélyebb kapcsolat jelzésévé! is. Várady Imre A -szombathelyi reál-gimnázium tanára hamarosan a szegedi egyetemre került, ma,jd Kolozsvárott d-ebán, később a római Magyar Intézetet igazgatta, illetve professzorként működött Bolognában. Egészen 1958-ig -tartó levelezéséből tallózunk. Az Amíg harcossá leszünk - e címen -meg iném jelen-t - reglány kéziratáról írta ,,majdnem apai szigor”-ral a műfajjal még éppen csak ismerkedő szerzőnek: „Csupa versbe való elemből van összerakva ez a próza . . . Attól tartok, túlságosan nagy értéknek tartja a teljes őszinteséget... A művészet nem a valóság fotografá- lása . . . Túlságosan hozzátapad még a nyersanyagához, nem vezeti, formálja a saját titkos művészi szándéka szerint, hanem vezetteti magát tőle, talán éppen az őszinteség követelményének félremagyarázása alapján. Nem is kísérli meg alakokat, embereket formálni. Csak homályos árnyak suhannak, lebbennek meg a regényben. Se külsejük nem válik érzékelhetővé, sem beszédjük nem világít eleven valójukba. . . De így is büszke vagyok rá! Sokkal több minden hibája mellett annál, amit Bakó Józseftől a lírikustól vártam.” (Szeged, 1936.J18 A Sír a puszta című verseskötet (ilyen -fogadtatásra talált Várady professzornál: „33 verse közül íz a legkényesebb kritikát is kibírja” — és lelkesen méltatja a Két pillér közt, Az örök paraszt előtt, Alföldi hangulat, Asszonyok, Kéményseprő, Ballada, Tökszár, Bakonyban, Ebek között, Harminc év után, Gyónás idegen földön és Szebb leszek már című költeményeik erényeit. „A kifogásom, hogy a ki nem emelt darabokban nem mindig tökéletes a forma, nyelvi érdességek, néha fejtörő cirkalmas kifejezések és hasonlatok és képek akadnak, hogy a zenei elem olykor fogyatékos. Kívánságom, hogy élete körülményei, olvasmányai, tanulmányai minél több új élmény- forrást nyitnának meg, és ne maradna továbbra is szinte egyetlen, központi problémája a tömegek nyomora, a hatalmasok komiszsága, a keserűséggel és dühhel emelt vagy fájdalmas tehetetlenül lehulló ököl. Tudom, hogy magyar életünknek ez égető problémája, én is és immár sok-sok ezren, százezren harcolunk azért, hogy másként legyen.” (Szeged, 1937.J19 47
