Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Simon István: Kisfaludy Sándor emlékezete

világosodás, vagyis a polgári eszmék előtt, melyek viszont alapfeltételei voltak az egészséges nemzeti és társadalmi haladásnak. Ennek a nemesi rétegnek a gyermeke és szószólója lett Kisfaludy Sándor is. Tehetségével a maga osztályát s azon keresztül a magyar nemzeti haladást kívánta szolgálni. Természetesen elsősorban a nemesség s nem az egész magyar — tehát a jobbágyi és polgári rétegeket is magába foglaló - társadalom érdekeit tartva szem előtt. Költői indulása után ezért is aratott akkora sikert a nemesi körökben, hogy egy ideig jelentősebb nemzedéktársai hírnevét is elhomályosíthatta. Az egyszerű nép pedig olvasmányos vár-regéiért szerette és tisztelte nagyon sokáig.

Hogy helyét megrajzolhassuk a maga korában és jelentős szerepét érzékelni tudjuk, ismernünk kell azt a kort, mely költővé érlelte Kisfaludyt, s egyben osztálya révén gátakat is szabott tehetsége sokirányú kifejtésére.

Irodalmunk talán legszínesebb, mindenesetre több felé utakat nyitó időszakában lépett színre s olyan nagy nemzedéktársakkal egyidőben, mint Csokonai Vitéz Mihály vagy Berzsenyi Dániel. Az előbbinél mindössze egy, az utóbbi költőnél négy évvel volt idősebb. Csokonai a felvilágosodás századának volt zseniális gyermeke, világirodalmi rangú költője. Berzsenyi Dániel ugyan a nemességet képviselte, de oly erkölcsi magaslaton, hogy onnan belátta ő is az ész, vagyis a felvilágosult eszmék tágas mezőit. Egész életművében korholta és figyelmeztette a maga osztályát, mit kell tennie, ha valóban a nemzet talpköve akar maradni. A múltat a klasszicizmus mércéjével mérte, történelmünk nem valami felhőtlen ragyogás volt a szemében. A változást s a változtatást sürgette morális értelemben, és a messzibb jövőbe figyelt.

Kisfaludy Sándor a korabeli társadalmi status quo-t hitte megmozdíthatatlannak; a századokon át példát mutató nemesség további erejében bízott, s a múltból a dicső példák nyomán föllelhető nemzeti karaktert akarta konzerválni. így tudott csak hinni a magyarság lehetséges jövőjében, beleértve ebbe a kivívandó nemzeti függetlenséget is, melynek érdekében többször is összeakasztotta a tengelyt Béccsel. De ezen a ponton meg is állt, nem értette a társadalmi fejlődés törvényeit. Szemléleti horizontja így jóval szőkébb volt, mint említett pályatársaié.

Szerepe, irodalmi munkássága viszont azzal nőtt mégis jelentőssé, hogy a lassan- lassan szerveződő magyarságtudatot serkentette szép, árnyalatos és részben a népi tele- vényben gyökerező költői nyelvével. A kesergő szerelem legsikerültebb darabjaiban nyelvileg megközelítette legjobb kortársai színvonalát, s az érzelmileg erősen ható - bár ma már olykor kissé édeskésnek érezhető - mondanivalója révén pedig komoly olvasótábort tudott verbuválni. E tábort aztán nevelte, pallérozta a szép magyar nyelvvel és mintegy fölkészítette a XIX. század első felében mind magasabb szintre emelkedő irodalom befogadására, élvezésére. A Himfy szerelmei formai tökélyével is jótékonyan hatott az úi ízlésre. A Himfy-strófa a maga nemében ugyanolyan jelentős, mint Balassié volt a XVI. század végén. Bizonyos értelemben mérce is lett a múlt század elején a szép stílus, a pedáns forma megközelítéséhez.

Tagadhatatlan tehát Kisfaludy Sándor jelentősége a magyar kulturális élet szervezésében, elsősorban az új ízlés kialakításában. Amíg pályája első szakaszában, rögtön indulása után, költői műveivel szerzett rangot és érdemet, később a hanyatló erejű lírikus a közművelődés, ezen belül a magyar színikultúra fejlesztésében járt elöl példával. A reformkor egyik emlékezetes eseményeként tartjuk számon a balatonfüredi színház megnyitását - 1831-ben -, melyre költőnk áldozatkész munkássága révén kerülhetett sor. Felismerte a magyar játékszín óriási jelentőségét, s bár maga nem tudott gyarapodó drámaköltészetünkhöz maradandó darabokkal hozzájárulni, a figyelmet magával a színházalapítással már e művészeti ág felé fordította. Magas életkort ért meg, mellette nemzedékek nőttek fel. Olyan nagy egyéniségek, mint a már említett Berzse438