Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - TANULMÁNY - Marék Antal: Hajnal Gábor hatvan éves

De a táj szeretete mellett a humánum is dunántúli hagyomány. A költő humanizmusa sok versében felvillan, ilyenkor a verssorok kilépnek medrükből és az egeket ostromolják.

Meg kell még emlékeznünk szerelmi verseiről. Az ilyen költemények hőfoka magas, hangvétele színes, fordulatos, egyéni hangszerelésben jelentkezik. Később a család problémái is megjelennek verseiben.

A gyermekem felnő s hiába óvó szó, példa, tanács vesztébe fut s a tehetetlen szeretet kínfa megalázMíg vitázunk, sajog a szivemben s mélyen a véremen át: saját bőrén kell megtanulni hát mindenkinek a világ sorát?

(Vitázunk)

Közben a száguldó idő meghozza számára az öregedés fekete árnyait, és az elmúlás sirámait.

Miben reménykedsz? Mit akarsz még? Ötvenhárom céltalan év hajszolt, űzött - és mit tanultál, mit tudsz te? Semmit. Valid be már.

(Ez az üdv)

EPILÓGUS

Az ilyen költő, mint Hajnal Gábor nem fedezteti fel magát, a közönségnek kell megtalálnia őt. Amikor az olvasó végigkíséri életének során, látja, hogyan bolyong az életben, mint méri fel maga körül a világot, hogyan reagál jóformán az élet valamennyi rezdülésére. Sohasem élhet magának még akkor sem, ha első személyben rögzíti élményét. Nem nagy dolgokról tudósít, olykor egy esős napról, egy emlékről, egy fáról vagy a szerelemről. Bizalmasai, jóbarátai vagyunk mi olvasók, nem várunk tőle nagy szavakat, apró jelekből is értjük egymást, mint öreg házastársak. Abba az áramkörbe kell bekapcsolnunk magunkat, amelynek feszültségét a költő erősíti vagy gyöngíti számunkra. S amikor végigolvassuk verseit, mi is tudatára ébredünk annak, hogy bár nem figyeltünk oly intenzíven, mint a költő, a világ titkai hozzánk is közelebb kerülnek, bár „sokezer év gubanca már kibogozhatatlan”. Kísérőnk - a költő - lát helyettünk s nemes szavakba sűrítve kapjuk létezésünk apró csodáit, történéseit. Ez hát a varázs, ami megkapja az olvasót egy költői világ summázásánál.

„Sok évtizedes tapasztalás, gyötrődés után szeretnék úgy verset írni, mintha halálom órájában vallanék életemről, tetteimről, szándékaimról” - mondja. Hisszük, hogy hatvan éven túl is lesz számunkra mondanivalója, és jelentős versekkel gazdagítja a magyar költészetet.

43 5