Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Aleksander Nawrocki: Önéletrajz (vers, ford.: Csoóri Sándor)
ALEKSANDER NAWROCK1 Az örült lányokat szerette, kiknek az álom kézzelfogható volt, akár egy csillag. S gúnyolta a túlontúl tökéletes formát Áradó, nagy vizeken mítoszokat úsztatott le s nézte, hogy süllyednek el a színes papír-hadak, papír-királyok. Nem bírta látni a vért. Uralkodóként mások kezével gyilkolt volna, míg félrevonulva egy kertben, az eszme és a tett baljós testvérharcáról elmélkedik. Alattvalói nyilván meggyűlölik irgalmatlanul tiszta és elmélyülésre hajló életét s vad megtorlásait a bűnök ellen. Még az idő méhéböl kitörő rugalmas Isten is elátkozta volna vérlázítóan önző etikáját. Otthonosan csak a tengeren érezte magát és a styeppéken, hol saját végtelenségének vándora lehetett. Földre sütve a szemüket ezért féltek tőle a nők is. Hazugságaival, igaz, sosem ajándékozta meg őket, pedig imádják a nők, ha férfiak hazugságaival díszíthetik magukat: holmi brilliánssal. Amelyiket kiválasztott s magával vitt közülük szerelme égboltozatú kastélyába, tönkretette a falakat, titokban a túlmagas ablakok felé ugrált. S végül az istállófiúval szökött meg, épp abban az órában, mikor ő madárcseresznye-ágat vitt neki az emberek világából. Csupán az eszme és a cselekvés szorítójában agyonkorbácsolt árny maradt vele. Azért élt megfeszülve, hogy ezt az árnyat ő szakítsa le a keresztről. Fordította: CSOÓRI SÁNDOR 394 Önéletrajz
