Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Körvonalak

lélektani ismeretek birtokában nevelt kis emberke. Persze azt is belátom, hogy az általam emlegetett szakközépiskolában az egészségügyi, gyermekgyógyászati vonatkozású tantárgyaknak fontos szerepet kellene juttatni.

Nevelés a családban- A legtöbb családban szívszorítóan keveset értenek a gyermekneveléshez. Ma, amikor szinte valamennyi munkaterületen vizsgaokmánnyal kell igazolni a hozzáértést, a szülők többsége a biológiai alkalmasságon túl „emberépítő” ismeretekkel alig rendelkezik, pedig a leghosszabb időt és a leggondosabb munkát éppen az emberi személyiség kialakítása követeli. A személyiségé, amelyen szinte minden múlik. Mitől remélhetnénk fordulatot?- A legtöbb családban pillanatnyilag ösztönös nevelés folyik, így az intézményes neveléssel szemben igen gyakran konzervatív szokásokat ültetnek át a gyermekbe. Ezek egy része szép vagy okos hagyomány, mégis spontán. A mai viszonyok között, amikor a legtöbb gyermek igényes nevelési intézményekben készül az életre, a családi nevelésnek is tudatosabbá kellene válnia. Az életre való nevelés egyik legfontosabb feltétele, hogy jól értsük a fejlődő gyermek sajátosságait és szükségleteit, de erre csak akkor van mód és alkalom, ha a szükséges ismeretekkel a fiatalokat felvértezzük. Ma az általános biológiának megfelelő élővilág tantárgy keretein belül még nem kap kellő hangsúlyt a családi nevelés. A szexuális hygiéniára nevelés, az ebből származó felelősség, a gyermek szükségletei, a saját fejlődésének a megértése csak akkor remélhető, ha erre már a középiskolában, sőt már az általános iskolában nagyobb gondot fordítunk. Alapvető szükségletként kellene tanítani ezeket az ismereteket. Nagyon, de nagyan felgyorsulna általa a nevelés, megjavulna az iskola és a család közötti kapcsolat, és nemcsak az anyáknak, hanem az apáknak is jelentős szerep jutna az emberformálásban.

Ha a szülő nem tud megfelelni nevelői feladatának, azért képtelen erre, mert sem a családban, sem az iskolában nem készítettük fel rá. Olvastam nemrég egy apáról, aki miután magát jól kiudvarolva hazatért, apai feladatként csákót készített a gyermekének, s ezzel letudta feladatát. Aki nem tud többet, nem tehet többet ennél, ám mert fejlődő gyermekét sem képes megérteni, ránehezedik annak minden problémája. Több-kevesebb eltéréssel ez vonatkozik az anyára is. Annyi egyéb adatot táplálunk be a tanulókba az iskolákban, hogy az élet számára szükséges ismeretek már nem kerülnek kellő mennyiségben és minőségben a helyükre. Ezért nem válik szokásukká, igényükké, szükségletükké a gyermek nevelése sem. Esetleg úgy vélik, ez nem is a család, hanem az iskola feladata.

Az kétségtelen, hogy mennél fejlettebb egy társadalom, annál jobban növekszik az intézményes nevelés szerepe, de azt az érzelmi töltést, ami egész viselkedésünkhöz szükséges, csak a családban kaphatjuk meg. A család nevelői funkciója tehát csak átalakul, de jelentőségéből semmit sem veszít. Bonyolult feladat a családi érzelmi nevelés, de ha a kellő szakismeret összegyűlik hozzá, nagy a hatásfoka. A felgyorsítás társadalmi szempontból is szükséges, de emberi szempontból sem nélkülözhető, mert a család örömeinek, gondjainak átélése, átérzése, a családi törekvésekből kivett egyéni rész nagyon erős fenntartó és megtartó kötelék. Itt találkozik az egyéni szándék a társadalmi céllal, s ennek nagyon jó előmozdítója lehetne - a már említett szakközépiskola mellett - egy tantárgy, főleg középiskoláinkban, amit talán „családi nevelésnek” nevezhetnénk. Az érettségi önmagában ma még sem a pedagógiai pályákra, sem a családi nevelésre nem orientál kellően.

Régen azt tartották, hogy a nevelői képesség, ahogyan a többi is, vele születik a gyermekkel. Tévedés. A belső feltételeket a külső hatások fejlesztik ki és erősítik meg.

333