Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Boldogtalan aratás

- Nono, csak ne heveskedj - emeli fel az ujját az üzemegység-vezető.- Hát nincs igazam, bátyja? A búcsút még akkor is megtartottuk, amikor engedélyt kellett kérni rá.- Neked akkor még tojáshéz volt a fenekeden. Nem is nagyon emlékezhetsz rá. De az tény, hogy akkoriban a Jakab mindent learatott. Még a zabot is. Talán egyszer ha nem kaptuk meg az engedélyt a mulatságra. Még a cséplős világban. A hogyishívják volt a tanácselnök. Ügy akarta megmutatni, hogy ő valaki.- Bánom is én, hogyan volt, de hogy nem dolgozom holnap, az biztos - erősködik a gumicsizmás. - Régen a Jakab-napra lefogyott minden. Most meg még jóformán el se kezdtük. Ez az egy nap ide, vagy oda, nem számít.

Egy asszony kerékpárral jön, tejet visz a csarnokba. Int az üzemegység-vezetőnek, lépjen közelebb. Fogat kellene neki. Jöjjön később, ha itt lesz az elnök. Eddig ötnek kellene fogat, hogy elmehessen a vendégei elé. Ki tud itt igazságot tenni? Jöjjön vissza, ha majd itt lesz az elnök.

A rádióban a félhetes híreket mondják. A meteorológiai intézet jelenti. . . Változóan felhős idő, szórványos esőkkel, zivatarokkal.. . Mérsékelt irányú szél... A zivatar idején átmeneti szélerősödés. Minden áll, semmi sem mozdul. Párás, ködös a levegő, nem látni a napot. Már hetek óta nem látni. Ölmos, szürke színű az ég, akár októberben. Csak a levegő meleg. A hagymaszár megrozsdásodott, a gabonák lábon rohadnak. Csak a kukoricák harsognak a szubtrópusi éghajlat alatt. Hetek óta nem volt nap, hogy ne esett volna. Veszélybe került a kenyér, a megtermelt élet. Hetekkel ezelőtt még úgy látszott; ez az idei lesz a legboldogabb aratás, ezen a tájon a legnagyobb rekord-termést takaríthatják be.- Jön az elnök - mondja -valamelyikük, de már mellettük is a kerékpáros, negyven év körüli, kissé hízásnak indult férfi.- Most akartalak felkelteni - pislog az egyik rakodó. De az elnök nem reagál a tréfára. Inkább fáradt, mint álmos, látszik a szemén. Késő éjjel feküdt le, tizenegykor még a kombájnosokkal tárgyalt. Délelőtt a megyére hívatták, az operatív bizottság megbeszélésére. Súlyos a helyzet, mondták. Július utolsó napján még több mint százhúszezer hold aratatlan, a vetésterületnek több mint a fele. Csongrádból hatvan arató-cséplő gépet irányítottak át a megyébe, s a napokban még mentőosztagok érkeznek. A megyei vezetők a minisztériumi illetékesekkel Szabolcsban is jártak, ahonnét ugyancsak elindítják az ország másik szélére a kombájnokat. Megmozdult az Alföld, a Nyírség, a Duna- Tisza köze, hogy segítsen Nyugat-Dunántúl nagy baján. A föld ronggyá ázott Vasban, Zalában, Somogybán, a sok felesleges eső leteperte a Kis-Alföld búzatábláit, a gazdag termést pusztulás fenyegeti.

Az elnöknek a magáé fáj elsősorban. Hétszáz holdnál több még lábon áll az öt falut egyesítő tsz-ben, pedig ezen a vidéken tényleg csúfságnak számított, ha valaki még Jakab-nap után aratott. Ha két teljes héten át nem esne egy csepp eső, akkor még mindent meg lehetne menteni. De még ma esni fog. Lógnak a felhők, a légnyomás a földre veri a kémények füstjét.- Lajcsi, mi lesz a búzámmal? - nyújtogatja napbarnított kezében a papirost az útkaparó.- Elnök bácsi, nekem egy fogat kellene - kacsintja az iménti asszony.- Holnap csakugyan dolgozni akarnak? - heveskedik a nyurga fiú. - Én már most, előre megmondom, hogy nem jövök.

Az elnök a falnak löki a kerékpárt, szó nélkül átmegy az udvaron, be az irodába. A főagronómus már ott van. Ugyanaz az ólom-ember, talán, ha négy-öt órát aludt. Köszöntik egymást, mint a katonák a harcállásponton. Aztán egy másik férfi nyomakodik be valamelyik oldalajtón. Fáradtak, kedvetlenek. Csak a szemük izzik fel néha.

326