Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - Simonyi Imre: Parafrázis bibliai témára (vers)
Valamint szólj: elmúlott a szüret az Olajfák-hegyén a Kisrablóban immár méri Icig a muskotályt S embered, indul - az Ács... Várja az esti ultiparti: a vízimolnár s a kazánkovács Te pedig térj házadba - Kisfiad kora délután óta ott sírdogál a kemence szögletén mivel már megint töviskoronával álmodott .j most várja a gyógyító mesét hogy az elvadult tövises álmokat egy napon mégiscsak befonja a megszelídült jázminkoszorús valóság... 3(Jézus) Ne játssz keresztrefeszítősdit soha többé a Koponyák-hegyén a főpap fiával a farizeus csemetéivel valamint a vén írástudó unokáival - Látod a múlt pénteken is megszaggatták lenvászon ingecskédet kis köntösödre sorsot vetettek kicsúfoltak megvesszőztek megköpdöstek mivel mindig úgy játsszák véled a játékot hogy ők legyenek a bírák s te az áldozat. Holott megosztottad volna vélük uzsonnádat- azt az egyetlen karéj özvegy kenyeret - ám ők kecsketúrót majszoltak kényesen s urasan - édes naspolyát. Aztán szertefutottak - nyelvük öltögetvén szívesen fúnáit szegénységedre s éles kövekkel meggóráltak. S a vásott kis fúdás még be is árult a csősznek hogy te - egyedül csak te tapostad le a pázsitot... Hát ha majd okos nagyfiú leszel s akad egy karéj megosztható jóbizalmad s egy falás kenyered: az arra érdemest jutalmazd ám aki kővel dob meg- arra a bitangra - borítsd reá a Gellérthegyet!
