Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bertalan Lajos: Derkovits-ösztöndíjasok 3. kiállítása Szombathelyen

Az előbbiek több-kevesebb szállal a magyar festészet valamely ágához, iskolájához (egy-egy nagy mesterének életművéhez is) kötődnek, s noha - több műtörténész fájlalja - gyengék ezek a szálak, folytatják az elődök művét, továbbviszik felhalmozott érté­keink maradandó részét. Kevesebb forradalmisággal, mint Derkovits tette például (más társadalmi viszonyok között), de az új iránti érzékenység és a színvonalas szakmai tudás birtokában. Az utóbbiak csoportját nehéz megítélni (ma még különösen az), mivel az absztrakt jellegénél fogva alkalmasabb a Pogány Ö. Gábor által keményen ostorozott „félévszázados hókuszpókusz” utánzására, álmegoldásokra, álújításra. Kétségtelen vi­szont, hogy ez az irányzat a legkövetkezetesebb a tagadásban és az újszerű megoldások keresésében. A kiállítás grafikáit Engel Tevan három sorozatából (Parasztháború, Fűszer-Cse­mege, Szorgalom és ipar) és Kovács Imre munkáiból (Reggel, Meghasad az égbolt, Föl­des táj) állították össze. Engel Tevan játékos rajzaiban a tökéletes vonalvezetés, a könnyedség, a humoros megoldásokra, részletmegfigyelésekre való készség tűnik fel. Kovács Imre, mint a képek címe is jelzi, tájrajzokat készít, de ezek valójában nem táj­ábrázolások, hanem egy-egy jellegzetes pillanat, jelenség képi rögzítései érdekes techni­kai eljárással. A technikai hangsúly egyúttal a grafikák valódi súlyát is megadja. 271 PÁL ISTVÁN: KUKORICATÖRES

Next

/
Oldalképek
Tartalom