Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pesti János: Egy ezredév. II.

Nem mondom ki, bár tudom: ő személy szerint is megkapta ezt a kitüntetést.- A közművelődés? - közelítek a saját szakmámhoz.- A középfokú iskolai oktatás és a szakoktatás keretében mintegy tízezer fiatal tanul. Az összesen közel hatvan intézményben 22 000 feletti gyermek, ifjú és felnőtt gyarapítja ismereteit, kb. 1100 pedagógus irányításával, de vannak felsőfokú, sőt főiskolai karok is a városban, amelyek szakembereket képeznek a gyengeáramú üzemekbe, a híradásipar üzemmérnökeitől a számvitelen át a műszaki tanárokig. Művelődési intézményeink közül a múzeum, a könyvtárak, a színház, a művelődési házak a legjelentékenyebbek. Az utóbbiak közé sorolom a Vidám Parkot is, és természetesen a mozikat.- Hol szorít legjobban a cipő?- Tornatermek, és főleg: kollégium. Azt építünk is végre.- Az egészségügyi ellátás?- 1949-ig a régi rendszer alapján folyt, ma már új lakótelepen is van körzeti szakorvosi rendelő, megteremtettük az üzemek egészségügyi szolgálatát, a gyermekszakorvosi hálózatot. Komoly lépés volt a fiatalkorúak ideggondozó és nevelési tanácsadójának létrehozása, a felújított és kibővített tüdőgondozó, megyei rendelőintézet és kórház. Ez az utóbbi kb. ezer ággyal is szűk. Van anyás csecsemőotthonunk a rossz körülmények között élő 0-3 éves korúak számára, szociális otthon, 150 férőhellyel- ez nagyon kicsi és korszerűtlen -, s évi 500 000 forintot fordítunk szociális segélyezésre.- Még valamit! Fiatalabb korodban milyen foglalkozásra vágytál?- Tanácselnök vagyok, tehát várospolitikus - és politikus is. De - ne ugratásnak vedd! - nagyon szerettem és szeretem a történelmet, sőt a matematikát is.- Tudom, a „perek” idején börtönben is ültél. Őszintén: akkor nem inogtál meg?- Az eszmében egy pillanatra sem! Az emberek meg: emberek. Olyanokkal kell dolgoznunk, amilyenek vannak.

Az idő veszedelmesen halad, ennyit kérdezek még:- Kapcsolatod a hivatali elődeiddel?- Rendszeres, programszerű. Főleg Promber Ferenccel, aki 1950-től, a tanácsok megalakulásától Fehérvár első vb-elnöke volt, ma a város díszpolgára. Dr. Csitáry- mondtam - meghalt.- Magadban mit vársz a lakosságtól a millenniumi év eredményeként?- Hogy úgy megismerik és megszeretik lakóhelyüket, mint például a soproniak. Tudom, itt nehezebb, hiszen a felszabadulás előtti 40-45 ezer emberből csak 30000 tért vissza, s közben annak fele is máshova szóródott. A fehérváriaknak így lazább az idekötődésük, de talán a millenniumi év ezen is változtat. Mindenesetre sokat segítenek a könyvtári estek, a múzeum kulturált előadássorozatai, a rengeteg TIT-előadó, az iskolák osztályfőnöki és történelemórái, na meg a szakkörök munkája.- Mit csinálsz legszívesebben, amikor nem csinálsz semmit?- Az erdőt járom. Jól esik a tiszta, friss levegő. Persze, nem rossz néha egy-egy túra sem, kocsival.- A vadászat? Emlékszem, szenvedélyed volt!- A „céltalan” barangolás - néha kilométereket - sokkal felüdítőbb. Különösen hóban, mert úgy nehéz. Tavaly gyönyörű volt a tél. Mondd csak, hogyan írta - egészen más indítékkal! - József Attila?- „Szép a tavasz, és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél . .- Igen, az a legszebb! Kár, hogy az idén nem voltak embert próbáló akadályok- áll föl, én pedig szedem a jegyzeteim, és megszorítom az elnök kézfogásra nyújtott, kemény kezét.

255