Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pesti János: Egy ezredév. II.
- Az ünnepi év második szakaszának mit tekintesz?- Természetesen a szűkebben értelmezett millenniumot.- Ennek kulturális meglepetései?- Most csak a különböző pályázatokról beszélek. Képzőművészetit három területen írtunk ki: festészet, kisplasztika, grafika. A szépirodalmit - a Magyar írók Szövetsége javaslatát megszívlelve - meghívásos alapon bonyolítjuk le, versből és szépprózából. A zenei pályázat vegyeskari kórusművek megírását kérte, ez a pályázat novemberben lezárult, december végén a Népművelési Intézet megfelelő szakemberei értékelték is. A díjakat valószínű, kétnapos országos kórustalálkozón osztjuk ki. Az első díjas művet kb. kétezer fő mutatja be, egy vezénylettel. Lenyűgözőnek ígérkezik!- Az ifjúságot mire hívtátok fel?- Elsősorban különböző társadalmi munkákra, amelyeket a KISZ szervez. Bevált ez a forma a Béke-liget és a Vidám Park építésénél is: jobban magáénak érezte az ifjúság! De írtunk ki gyermekrajzpályázatot is. Címe: Én így látom haladó történelmi hagyományainkat, kedvenc városomat, szőkébb hazámat, szocializmust építő munkánkat.- És az előbbi meghívásos pályázatok szempontja?- A város múltja, jelene és jövője.- A pályadíjak?- Jelentékenyek. Általában három-ötezertől tizenkétezer forintig, de vannak nagy- és különdíjak is.- Az ünnepi év harmadik egysége?- Ügynevezett egyedi rendezvényekből áll, februártól decemberig. A felszabadulási emlékversennyel kezdődik, szerepel benne ilyen is: „Ki tud többet Székesfehérvárról?” Ismersz már belőlük sokat, azok mellett a csillagászok és az eszperantisták találkozóját, az alumínium-konferenciát, az úttörőparlamentet említem meg. Cseng a telefon, valamelyik osztályvezető szeretne konzultálni az elnökkel, aki úgy dönt, hogy maga megy föl néhány percre. Addig a város felszabadulásának 25. évfordulójára kiadott, gazdagon illusztrált kötetet lapozgatom, majd a Fejér megyei írók Útközben című antológiáját veszem a kezembe. Kiadására 1965-ben a városi tanács vállalkozott - ezt a gesztust nem lehet eléggé dicsérni -, szerkezete abban tér el a maiakétól, hogy nem csak a most itt élőket, hanem az elszármazottak többségét is (Bertha Bulcsu, Csanádi Imre, Csanády János, Gereblyés László, Jávor Ottó stb.) megtalálhatja benne az olvasó. Talán ennyivel szerencsésebb, ennyivel több az 1970-ben megjelent - kissé naív és megtévesztő címet viselő, borítójában sem telitalálat - A tavasz ígéretei kötetnél és az esztendeje készülő A csend órái-nál, amelynek méltán adhatjuk - már hónapok óta, hiszen még nyomdába sem került! - a „Luca széke” alcímet. Érdekes ellentmondás - fészkelődöm, és az ajtóra nézek -, hogy nem látszik meg eléggé sem a megyében, de a megyei lapban sem, hogy viszonylag milyen sok az itt élő és elszármazott József Attila-díjas írónk, - a Kossuth-díjasokról nem is beszélve. Közülük többen itt is laknak, tagjai - még többen! - az Írószövetségnek, ráadásul legalább húsz Fejér megyei publikál országos fórumokon, szerepel különböző antológiákban, közel tízen könyvet, könyveket írtak (a napokban a Népszabadság egyszerre két fehérvári író könyvét méltatta), és itthon alig látszanak. Valami baj van, nem vitás. Pedig az irt:dalom nagyon operatív, igen széles tömegekre ható művészeti ág. Sokan vélekednek úgy - magam is osztom ezt a nézetet -, hogy egyebek mellett a szervezeti forma és a szervezettebb élet hiányzik. Azt hiszem, itt volna régen az ideje - a millennium alkalmat is adna rá -, hogy újjászerveződjék a Vörösmarty Kör. Csaknem egy századon át működött - egy időben Vörösmarty Irodalmi Társaságként -, a névadó kultuszának ápolása mellett fontos tényezője volt az irodalmi és egyéb művészeti életnek. A múlt nagyjai emlékének tudatosabb felidézésétől a jelenben szárnyukat próbáló 252
