Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Nguyen Sang: Töredékek (elbeszélés, ford.: Kátay Antal)
Hogy a báborúróíl mi a véleményem? Elmegy. Minden egylfoitma. De néhány tiszt, meg néhány altiszt már kezd az idegeimre menni. Azt hiszem van itt néhány kommunista köztünk. iNo, .ne haragudj, tudóim, te másfele kommunista vagy. Talán nem is vagy egészen az. Csak ugratsz. De ezek itt arra álllllitotók be magukat, hogy rettegésben tartsák az embert. Képzőid, van olyan, alki fél éve nem járt már kint a sötétben. Az agyukra megy, ihogy itt félni kell. . . Sémmisóg az egész, jó öreg, Fired. Csak a (bail vá'llata. Hallom, hogy megírták haza is. Barmok. Miinek ekkora patáMt csápnál Semmiség - mondom a többieknek is, akik felnek. Azok a mariba tisztek már .megfertőzték az egész századot. Már a legfiatalabbak is félnek. Az igazság mellettünk állll, győzünk. Persze okosabban kellene az ilyen tisztogatásokat csinálni. Tegnapelőtt, amikor hazajöttek a fiúk, kilenc ágy maradt üresen. Megint kilenc ágy. Bába megvárt. Tizenhét napot várt rám. Égetnék a szemei ennek a lánynak. Nem, nem sírt, még csak nelm is könnyezett, csalt nézett. Égetően fekete szemeivel nézett. És hallgatott. Olyan, mint egy gyerek. Mündig mesélni kell néki. Hol a gyárról, hol meg a háborúról... Hajnalban borzalmas ébresztőnk volt, Fred. Félelmetesen égett néhány üzemanyagtartály, s ropogtak a fegyverék. Azt hiszem Fred, hqgy valami nincs rendiben. Elárulnak bennünket a hadseregbe Kirakodott kommunisták. Egyébként lehetetlen egy ilyen jód védett tábort így lerohanni. Ügy mondják, néhány bullát maguk mögött hagytak a támadók. Ezeket megnézem magamnak délután. .. Kilencen voltak, Ered, kilenc lány. Húszévesék, ha voltak. S a jobbszélan, jobb kezének mutatóujján a gránát biztosító gyűrűjével Baba feküdt. Nyitott szemmel . . . Azt hiszem Fred, haza kívánkozom! A FORDÍTÁSOKHOZ Anh Diik, Nguyen Sang, Nguyen Trung Thanh neve nem, vagy alig ismert hazánkban, akárcsak Fan Tit, Thuy Thu, Hoang Le vagy éppen Luu Ngo munkái, pedig ők a mai vietnami irodalom vezető egyéniségei. Bőséges novellaterméssel, jó néhány regénnyel s nem kevés kötettel a hátuk mögött. Kapcsolatom velük már jó néhány éve tart, lévén ők is eszperantisták, méghozzá alkotó módon, hiszen a felsoroltak közül csak Anh Duk vesz igénybe tolmácsot műveinek eszperantóra váló fordításánál. Eszperantó nyelvű antológiáikat, önálló köteteiket, regényeiket a hanoi „Fremdlingva Eldo- nejo”, vagyis az idegen nyelvű művek kiadója gondozza, s jelenteti meg 6-30 000 (!!!) példányban. S hogy mennyire eléri célját e tekintetben a nemzetközi nyelv, azt hadd igazoljam saját példával: vásároltam már Vietnamban kiadott könyvet Bulgáriában, a Szovjetunióban éppenúgy, mint Jugoszláviában, s kaptam már ajándékba Vietnamban kiadott könyvet Japánból, az Egyesült Államokból és Olaszországból is. Eszperantó nyelvű könyveim zömét azonban közvetlenül Hanoiból kapom, s valamennyit érdeklődéssel Olvasom, mert az életről: harcról és békéről szólnak. Sok közöttük a „harctéri jegyzet” - mint például a Füstben is -, de valamennyiben hozzánk is, értünk is szólnak. Ezért vállalkoztam arra, hogy Anh Duk: Füstben, Nguyen Trung Thanh: Tengerifenyők alatt és Nguyen Sang: Töredékek című írásait tolmácsolom. Hiszem, hogy az Olvasó nem fogadja érdektelenül. 24
