Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Szemes Gabriella - Gál József: "Kerge kenguru kölyökként keresem magam..."

Te rám se néztél,

meg sem kérdeztél,

hogy miért nézlek oly önfeledten . . .

csak mentél

s az esti fényben tovatűntél. Elfogott a személyed iránti vágy, mely elől menekülni kár.

Te engem úgyis megbilincseltél, s rabod leszek örökké.

(Vágyódás II. o. fiú)

Elhagytál engem, pedig szeretlek.

Hűségem, sírig üldöz s nem feledlek.

Bánkódom utánad, de mindhiába, szíved nem lágyul s én megyek a halálba.

Ott már nincs bánkódás,

szívem többé nem dobog.

Nem fogsz többé látni, s nélkülem nem lehetsz boldog.

(Reménytelen szerelem I. o. lány)

Nem tudlak lekötni, nincs íjogom hozzá, nemcsak én vagyok más is várhat rád.

Most egyedül vagy, nincs kinek hazudjál, merre jártál, hol voltál, ki volt az, ki várt rád.

Ha majd mégis visszajössz, mert rájössz, hogy hiányzóm;

Önző leszek, mint Te, nem békülök ki veled!

(Boldogtalanság II. o. fiú)

IV. Évszak- és tájversek

A serdülők egyéniségében lezajló érzelmi élet gazdagodását érzékeltetik az évszak-, illetve táj versek. A természeti szép meglátása és átélése esztétikai érzelmeik fejlődésének bizonyítéka ezekben a versekben. A természeti szép, mint téma, öncélúan ritkán jelentkezik. Többnyire valamilyen hangulatot idéz, így ezek is elég szorosan kapcsolódnak az én-versekhez.

A 60 diákköltő közül 42-nek (70%) az írásában találtunk ilyen jellegű verset. A nembeli megoszlás: L: 100%-F: 47%.

A 4 évszak, mint téma, megközelítően egyenlő arányban kapott helyet verseikben.

Ősz

Tavasz

29%

27%

Tél

Nyár

24%

20%

Az évszak- és tájversekben, a politikai versekhez hasonlóan, bizonyos fokú sablonos fogalmazás figyelhető meg.

Valamennyi évszak érzékeltetésére közlünk részleteket ezekből a versekből.

Őszi hangulatok:

Elnyújtva bőg egy öreg őz,

Susogva jár az öreg ősz, Az erdei fák némán vetkőznek.

Nyomában levelek zizegnek. (Ősz I. o fiú)

Részletek a tavasz hangulatát idéző versekből:

Április a vidámság ideje,

Ekkor nyílik a gólyabír serege,

Délről jönnek haza a vándormadarak, Kinn a határban ilyenkor szántanak.

(Bolondos hónap I. o. lány)

Ha kilépek az ajtón, rámdübörög harsány indulatával az eszmélő világ, a fickós kedvű madárforgatag

s e tündöklő áradásban elindul a millió, a kiszikkadt faág.

(Április IV. 0. fiú)

A tél így jelenik meg írásaikban

Fehér most minden, fehér az ég, a föld, s a fagy csikorgó foga belemart már a tó vizébe.

A hó milliárd gyémántszemcséje tűn dér táncot jár, s a szél muzsikál a fák között.

/(December IV. o. fiú)

Üvölt a szél,

Valahol egy kutya vonít,

Hordja a szél a havat,

Mely mindent beborít.

(A tél II. o. fiú)

239