Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - DIÁK ÍRÓK - DIÁK KÖLTŐK II. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Egresi Zsuzsanna: Dunaújváros (vers) - Mátyás Ilona: Mese (vers)
Diák írók - diák költők II. Országos Találkozója NÉMETH MIHÁLY: SÁRVÁR EGRESI ZSUZSANNA Dunaújváros *ii. díj Kezedbe álmodom magam város. Mert szeretem a barna éjszakák köhögését, a gyár örök szuszogását, és mindent, ami veled és velem történik, mert érzem, hogy igaz. Hiszen kell a köd, a füst, a zaj, a nappalok és éjszakák váltakozása, az időből gyúrt, dagasztott jelen, végtelen okkerek, s pirosak lángolása, Tűz, mely vasat izzaszt az ércből, A tél kormos-fehér bőrének párolgása a Duna félhold-arca fölött, Uszályok hűvös csattogása, A magány, mert egyedül vagy, Arcodra löszhajú álmokat hord a szél, lassan beborít, melledre teszi a kezét, elaltat, míg álmodsz, nőnek a házak, gyorsuló lélegzetek, pattanó inak, széles tenyerek magányos templomai, itt remegnek tested dombjain. Aludj, én is itt vagyok. Kék rezdülése van a pilláidnak. Szép vagy. Lassan, mélyen dobbansz szívemben, s egy fáradt sóhajt repít feléd az éj. MÁTYÁS ILONA Mese’mi" Völgy ölén Gyöngyvirág, El ne tiporják a fák! Ott leszek, Őrzöm én Bot kezemben, kőkemény. Kő alatt T örpelak. Lepkeszárnyon vártalak. Lomb, levél, Kék harang. Két kezünkbe hajlanak. 220
