Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - S. Boda András: Interjú-féle Bertha Bulcsuval

- Otthon. Itt a szerkesztőségben nem lehet. Reggel háromnegyed hatkor kelek, héttől tizenegyig-tizenkettőig írok. Ha van erőm, este is.- Es a szerkesztői munka?- Egy éve vagyok az Üj írás szerkesztője. Rengeteg munkát jelent, azóta kevesebbet is írok, viszont örömet is, hiszen sok új írást, kéziratot olvashatok.- Ön korábban tíz évig szerkesztőségben dolgozott.- Igen, Pécsett, a Dunántúli Naplónál.- Sokan azt mondják: az újságírás az író halála.- Szabó Lőrinc, Kosztolányi, Móricz, Hemingway. Mind újságírók voltak. Később lettek írókká. Az olasz Buzatti profi újságírás mellett lett világhírű író. Ez az alkaton és a szerkesztőségen múlik. Ahol nem használják ki az újságíró szellemi kapacitását teljesen, ott jó tanulmányút az írónak az újságírás.- Önnek?- Sok embert megismerhettem, rengeteg „élethelyzetet” láttam, utazhattam, szemtanúja és részese lehettem országos nagy dolgoknak.- A beszélgetés elején azt mondta: a Balaton az a hely, ahol mindert megtörténhet. Ez a megmaradt újságírói szemlélet?- Talán az is. De én tágabb értelemben gondoltam. Bár minden írásomnak valóságalapja van, a minden megtörténhet-et az olvasó szemével és szempontjából mondtam. Azt, hogy elfogadják a történetet és a mondanivalót.

Talán sértő lenne, ha úgy kezdeném a hasonlatot: Hemingway is horgászott. De ez valóban csak teljesen külsődleges hasonlítás. Az írások feszessége, a csak a legszükségesebbre való törekvés, az „irodalmi tőmondatok” bravúros egymásutánja hozza közel szememben kettőjüket.- Kik a kedvenc írói?- Hemingway, Sherwood Anderson, Fitzgerald, Gorkij, Csehov, Dosztojevszkij. Néha azt hiszem, jobban szeretem Andersont mint Hemingwayt.

Miért, hogy Bertha Bulcsu felsorolását hallva, az írók elbeszélései, novellái, kisregényei jutnak eszembe?- Harminchat éves, József Attila-díjas író. Korához képest sok műve jelent, jelenik meg. Elbeszéléskötetek, novellák, kisregények. Ez Bertha Bulcsu műfaja?- A nagy lélegzet, amiről az előbb beszéltünk . . . nem véletlen. Persze azt mondják, egy prózaíró negyven éves korában érik valóban azzá. Van időm kísérletezni.- Egy kritikusa azt írta egyszer: Bertha Bulcsu a harmincas évek nagyjai nyomában ismét igazi helyére teszi-írja a tárcát, tárca-novellát.- Nem volt ilyen megfogalmazott szándékom. Persze lehetséges, hogy tudat alatt mégis ezt szerettem volna megközelíteni. Mindenesetre, ha van műfajom, akkor az a kisregény.

Az 1970. évi felszabadulási regénypályázaton Bertha Bulcsu Tűzgömbök című kisregénye nyerte el az első díjat. Egy gyerek világraébredése, ismerkedése emberrel, istennel, háborúval.- Önéletrajzi regény a Tűzgömbök?- Nehéz megfogalmazni. Hiszen gyerekkoromra nem képekben, hanem érzelmekben, érzésekben emlékszem. Amikor a Tűzgömbök templomi jeleneteit írtam, elmentem az Eklézsia boltba, vettem egy missalet, hogy megismerjem, megtanuljam a mise-rendet. De különben is, az író, írás közben minden hősének bőrébe belebújik. Van egy írásom, az At a Stix folyón. Amikor annak főhőse, Elek főhadnagy, a Vörös Hadsereg tisztje meghal, írás közben úgy éreztem, mintha én haltam volna meg.- Jól ismeri a vidéki és városi életet, embereket egyaránt. Honnan e biztonság és a szeretet?

218