Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZEMLE - Dévényi Iván: Takáts Gyula: Egy kertre emlékezve
salt, is Mányoznak az ő 4-6 évenkénti helyzet- megállapiítáisai. Bírálatait a míívészeflpedagógiai szenvedély, az egyén-nemzet-emberiség egységében valló (gondolkodás s a vallomások őszintesége teszi élvezetes és tanulságos olvasmánnyá. Nemcsak a világháborúk közti két nemzedék okult, hanem jövendő irodalmunk is tanulni fog e kötet írásaiból, mert alkotójuk azt szerette volna, hogy néhány magyar író még fölkerüljön az Illés-szekérre, melyen Ady elvágtatott. (Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970.) DÉVÉNYI IVÁN Takáts Gyula: Egy kertre emlékezve Takáts Gyulának, mai literatúránk, képzőművészetünk és művészeti 'irodalmunk sokoldalú egyéniségének gazdag és változatos tartalmú kötete önéletrajzi jellegű írásokat („Ahol gyermek voltam: Somogy”* „Start a déli folyosóról”), képző- és iparművészeti tárgyú esszéket, cikkeket (Rippl-Rónairól, Egryrőf, Martyn Ferencről, László Gyula grafikáiról), .irodalomtörténeti tanulmányokat (Janus Pannoniusról, Berzsenyiről, Csokonairól), író- és köiltő-kortár- isafcról ((Kassák, Várkonyi Nándor, Cs. Szabó László, Fodor József,, Weöres Sándor, Vas István, Jékely stb.) rajzolt portrékat, elfeledett vagy alig ismert írók, művészek (Neubauer Pál, Deli Antal) arcélét felvillantó visszaemlékezéseket és esztétikai, iro dalom elm élle ti eszmefuttatásokat (»„Sokarcú neplség vagy sokarcú szocializmus?”, „Hét levél a költészetről”, „Vallomás a versírásról és a mesterségről”) tartalmaz. A magyar irodalom klasszikusairól szóló Ta- káts-ta nulmány ok at a kor és a tárgyak író működésének elmélyült ismerete, a tetszetős, de üres irodalomtörténeti közhelyek, téves megállapítások és torzítások hosszú sorának polémikus hevű szétfő szí a tás a és az új, friss kutatási eredmények., nagy jelentőségű felismerések bősége jellemzi. Takáts Gyula buzgón gyomlálja az irodalmi köztudat bogáncsait, - a felületes irodalomtörténeti ítéleteket sorra-rendre igazítja helyre . . . „A költővé koronázott poéta” című - Janus Pannoniusnak szentelt - meggyőző okfejtésű értekezésében remekbe sikerült versel'emzlések- kel bizonyítja be, hogy Hegedűs Istvánnak és Huszti Józsefnek Janus eredetiségét, 'hitelességéit „poéta nates” voltát klétségbevonó vélekedései („Janus Pannonius a természet üde forrása helyett a visszaemlékezés benyomásaiból merített”, „Janus munkáiban szakadék van az élet és a költészet között” stb.) merőben önkényesek. Janus Pannonius életműve - mutat rá Takáts - „nem retorizáló, hidegen csillogó,, tudósoknak váló olvasmány”, nem papírízű verscsináilás, hanem „életerőtől duzzadó, vérbő reneszánsz líra”. Takáts költői és .prózaírói kvalitásai Íroda- lamjfcörténeti értekezéseiben is megnyilatkoznak. „Janus nyugalomra vágyott, és az udvar fortyogó aranyába cseppent”, - olvassuk az első nagy magyar költöttől szóló írásában. Egyetlen, afori'sztikus szűkszavúságú mondat, s benne van Janus Pannonius életének, pályájának egélsz tragikuma . . . Csokonai alakja felé megkülönböztetett szeretettel fordul Takáts Gyula. A költő Somogy megyei tartózkodásának s-ok érdekes és fontos - korábban ismeretlen - dokumentumát derítette fel és tárja elénk (például ő fedezte fel a Csokonairól készült egyetlen hiteles portrét), íhletetten szól Csokonai költészetének ormairól („A tihanyi echóhoz”, „A magánossághoz”, „Dorottya”), de nem hallgat az exisztenciális bizonytalanságban élő költőnek a mecénások kegyeit kereső verseiről sem. „Tömjén., márvány, babérágak, mirrha, oltár és harsona go- molygása A haza templomának örömnapja című vers, amely olyan, mint egy Maulbertsch- freskó ... Ez a vers iskolaipéldája, hogyan jelentkezik a társadalmi és a gazdasági kényszer az író és irodalom viszonyában . . . Természetesen ezeknek a verseknek semmi közük Csokonainak az irodalomról, az alkotás elveiről és céljairól vallott nézeteihez.” Az idézett sorokból az is kiviláglik, hogy Takáts nem a szellemtörténeti iskola követője, — ő a művészeti és irodalmi jelenségek vizsgálatában nagymértékben érvényesíti ,a szociológiai szempontot. ■Takáts lírikus, s így teljesen érthető, hogy az „Egy kertre emlékezve” című kötetnek azok a legemlékezetesebb, legszuggesztívebb passzusai, amelyek - régebbi és XX. századi - kölJOO
