Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vida Sándor: Föl koldus véreim...
FALUJÁRÁS Az 1949 márciusában létrejött Függetlenségi Front az év május 15-én (tartotta'meg az országgyűlési választás óikat. A népfront választási győzelmét a íalüjáró munkások mellett a falujáró népi kollégisták (is jelentős miértekben elősegítették. Harcoltak a párt politikájának maradéktalan .megvalósításéért, a proletárdiktatúra fenntartásáért, a szocialista forradalom téljes győzelméért. A népi kollégisták részvétele a fálujáró mozgalomban nagy jelentőségű volt. Bizonyítási eljárásit szolgált. Bizonyosságot amellett, hogy ez a felnövő új népi értelmiség nem lesz a régi rend értelmiségi hibáinak folytatója. „A aépli kollégium októl új értelmiséget várunk, amely egyszerre intézményesen emelkedik íkii a magyar dolgozó rétegek, a magyar (parasztság, a magyar munkásság köréből, amely -tehát nem rónáik hozzá a meglevő hibáihoz: nem lesz janicsár középosztállyá.” (Az 1948 -februári országgyűlés felszólalásaiból - Katona Jenő.) „Rendkívüli nagy jelentőségű s távolabbi 'távlatait (tekintve még alig felmérhető lépése volt a magyar d-etm-oikráciánák a népi kollégiumok megszervezése. Ezek a kollégiumok ima már egyet (jelenítenék az új, népi gyökerű értelmiség megteremtésével.” (Uo. Kállai Gyula.) „Az ország 130 kollégiumában 8500 munkás és parasztfiú készüli -Petőfi, Ady, Bartók, Derikovlits és József Attila széliemében az ország gazdasági, politikai és kulturális életének vezetésére.” (Száhad Néip, 1948. február 24.) Tehát bizonyítani kellett. Persze nem ment ez olyan egyszerűen, ahogy a vezetők, s mi magunk gondoltuk. Arról kellett bizonyságot szereznie a meglátogatott fálu népének, hogy mi is éppen olyan hús-vér parasztok vagyunk, mint ők. Ezt nem volt nehéz elhitetni, láttatni, hisz ugyanúgy hozzá tudtunk szólni az aktuális mezőgazdasági munkákhoz, mint a borjaztatáshoz, a esikóniqvieiléshez, a borfejtéslhez s számos más paraszti teendőhöz. Odáig kellett eljutnunk, hogy a jövőbeni szocialista mezőgazdasági termelési formák magaisaibbrendűségéről meggyőzzük a fajtánkat. A Ikaményfejű paraszti fajtánkat. Erre már nem volt egyforma recept. Először is saját magunknak kellett sziklaszilárd hitbei rendelkeznünk ahhoz, hogy lássuk, (jobb a közös, minit az egyéni gazdálkodás. Kiinek-kiniek más tapasztalata volt e téren, de egyben azonosaik voltunk: mi már nem ákaribunk a nadrágsZíijnparoell-ák szántó-vetői lenni s a nagy-gazdák kiszolgáltatott munkásai. Még akkor sem, ha kificamodnia is tanulási szándékunk, nem bírnánk az iramot, lemaradnánk. De nem m,áradtunk le, -mert segített a kollektíva ereje, a népi demokratikus kollégiumi szervezet. Sőt! Jobb eredményt mondhattunk magunkénak, minit a nem kollégisták, pedig mi az (iskolai tanullinivaiiiókan kívül mennyiségben legalább annyi ismeretet, ha nem többet kapartunk össze magunknak bent a kollégiumiban, minit az iskolában kellett. Tudtunk érvelni, agitálni, meggyőzni. Mindezt halálos komolyan, a szó igazi értelmében, hisz ölni is képesek lettünk volna a demokrácia igazáért, eszméiért. Ennyiben voltunk janicsárok, bár tudatosak, önkéntesek, igazhitűek! Az 1949-es májusi választások előtt, még a húsvéti szünetre elláttak bennünket megbízólevéllel. Az otthoni agitációhoz. Nekünk a vakációban is feladataink voltak! Saját -falunkban is -érvelni, vitatkozni, meggyőzni kellett! Nemegyszer vasivilliával vártak ... A megbízólevél szövege -így szólt: „Vezessen munkádban és -formálja felelősségedet az a tudat, -hogy a kommunisták pártja, a Magyar Dolgozók Pártija, a népi kollégiumi mozgalom létrehozóija és ifelne- vdlője bízza rád ezt a (feladatot. Ennél nagyobb mqgüisZbeilbabés és dicsőség számodra nem Jöhet. ” (A NÉKOSZ Vezetőségének megbízólevele a húsvéti -szünetre - agitációra - iin-duló népi kollégisták számára az -otthoni agitációhoz, 1949. -április.) 175
