Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Vida Sándor: Föl koldus véreim...
elérni, rva;gy hagyták menői a dolgókait a maguk útján, ami azt ijelentette, hogy fegyelmezési eszközzel egyáltalán nem élitek. Leadták az anyagot s örülitek, iha kívüli voltaik az -osztály!termien. Az osztály (induló létszáma meghaladta a hatvaniak s október végére ez a szám 56 főre csokiként. A ikorlküliönlhségaken túl a -nagyobb -problémát a világnézeti különbözőségek, mit különbözőségek - ellentéteik jelenítették! Hatan voltunk kollégisták, akiket úgy tekintettek a 'többiek mint „piszkos kommunistákat”, mert tagjai voltunk az úttörő szervezetnek, ahol keményen -dolgoztunk, hirdettük a -népi demokrácia eszméit, a Magyar Dolgozók Pártja -politikáját, áhogy az a koMégiumihan a vérünkbe ivódott. A nagy többség ellenünk volt. Kulak gyerekék, kispolgárok csemetéi és a nyílt osztáilyélleniség képviselőinek gyerekei is itt ültek a (padokban. Ilyen -társaság közé kerültünk imli, hatan, janicsárok, népi kollégisták, foltozott ruhájú, Ikor.gó igyorarú szegény panasztivadékok, mu-nkásgyerekdk (3-3 volt az arány.) A (provokációk -napirenden voltaik. Az úttörő vörös nyakkendő s az egész mozgalom lejáratását célozták az ilyen kijelentések: „A 'kanász elvtárs viszi a zászlót.” Ez Szalai Imrére vonatkozott, akinek szülei a közeli Vinár községben kamaszok voltak. Sza-lai Imre ima a Zákulövői Állami Gazdaság főmérnöke. „Jobb vdk a Horthy alatt, mert akkor nem jöhettek közénk ilyen büdös parasztok” -- s -hasonlók. Nem egyszer tetttlegességig feszült a helyzet, de igyekeztünk a nagy verekedést elkerülni. Pollidiikai okokból is, mag Ikevesébben i-s voltunk, minit ellenfeleink. Egy mondat utal is a Naplóban erre, (hogy az osztályt az egyik kollégista igen reakciósnak ismeri. Ilyen volt a helyzet 1948 október-navemlbarében, amikor a júniusi iiskólaállam'así- ttási törvény nyomán most már írendélet intézkedett arról, hogy a tantermekből el kell távolítani a kereszteket. Már minden osztályban leszedték, de nálunk még ott függött a tábla fölött a 'fellfesZítatt Krisztus. Tanítás után betten maradtunk Horváth Eleikkel, s levettük a keresztelt. -Betettük a szertárba. Délután, lévén dekorációs nap, hatalmas lózungot helyeztünk el a tábla felett, a kereszt helyére pedig Sztálin mosolygó képét szögéltük. A «jelmondat szövege is Sztálintól származott. Elég (hosszú volt, Így az egész falfelület dekorációja az egy Sztálin képpel és felirattal megoldást nyert. (Csák később került hátrom kép az egy helyett a falra.) A jelmondat ez volt: „Erőd álí előttünk, a tudomány vára. Ezt az erődöt az ifjúságnak el kell foglalnia!” - Az értődőt ostromló első lövés -is ránk pattant vissza. Az „el kél! foglalnia” igeaiák - hely hiányában, ,mondtuik mi szánalmas védekezésiként - hibásan került fel a falra, így: „elkeli foglalnia”. Az osztályfőnök, lévén egyben a magyar nyelv hivatott -pall-érozója, fejét ingatta, s elmondta a szabályt, amelyet egy életre megjegyeztem', megtanultam s évek múltával tanítványaimmal én is megtanulfcattam: „Ha az ligdkötő és a vele kapcsolatos ige között még egy vagy itöbb szó is van, az igekötőit küföniírljiuk az utána következő szóitól: meg Ikéld tanulnunk, meg kell tenn-ürtk, el kéll foglalnia.” Miután a keresztet eltávolitottuk, a Sztálin «képet pedig senkinek nem volt mersze levenni, áthidaló .megoldásként a leghithűbb csemeték a táblára -rajzolták krétával a keresztet. Hosszú hetekig csak köré lehetett írni a számtanpéldáikat, a (gyakorié mondatokat. A ítéli szünet .után azonban már tisztára törölt itáhla várt bennünket a változatlan hangzavarban... 174
