Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - TANULMÁNY - Tüskés Tibor: "Visszapillantó tükör"
a folyamatosságot kívánja ezze 1 hangsúlyozni a jelen és a némaság ideje között, vagyis az -írói -pálya szarv-ességét. Az írások szövegén csupán egy-egy szeplőt kell igazítania. A könyv élé „az olvasóhoz” Címzett élőszót ír. Kényszeredett nyila'rik-ozat helyett ezzel az őszinte vallomással tér vissza az élő ilrodiail óimba s fogliallj-a ©1 helyiét a könyvkiadásiban: „Nagy öröm számomra, íh-ogy könyvöm megjelenése -lehetővé vált. Ment így út nyílik számomra a mai magyar nép, a mai magyar élet megismerése felé, hogy ma is nászt vehessek -népem sorsának kialakításában. Végül még egyet: az író alakokban, sorsokban if-ogallimiazza meg ítéletét a világról s egyben önmagáról.” A kötet -megjelenése után értesítést kap, -hogy iföiiv-ettálk az Irodalmi Alap, majd az írószövetség sorába. Kéziratot küld a folyóiratok szerkesztőségéinek. Legújabb regénye, a Boldog békeidők kiadási 'lehetőségét kutatja. Maga vállalkozik arra, hogy közbenjárásával Sinika István merevs-égét és tartózkodását megtörj-e. Megint 'bekerül az irodaiam életébe. . . Amíg regényeket int, amiig az ardhaiikus időkben járt és magányos vőlit: d-óigozoitt lés csend lakott ibanine. Most maípjiai ímegi-nit zaklatattak, politikai hirdk, irodalmi -ügydk nyugtalanítják. „Az út egy kissé rázós lett, de én egy kis rázástól nem ijedek meg” — inti magát nyugalommá. Elolvassa Gellert Oszkár Kortársaim taknű könyvét, valamint Móricz Vitáig Apám regényé-l, s a benmúk talált adatok, -nevek ;(s a tévesnek -ítélt mozzanatok) fölidézik emlékeit, s kedve (támad megírni -reflexióit -és korrigálni a hibáikat. Íróasztalfíók- iáhan bányászik, dokumentumokat kutat. ,,Megírhatom-e a mondott dolgokat a Dunán- tól-iban?” - itudákölja. - „Szívemhez közel áll a gondolat, (hogy pécsi lapba írjak.” Szándéka itallálkozik a szerkesztő, Szántó Tibor elképzéléseiv-dl. „Holnap hozzáfogok emléíkitaltaiim megírás-álhoz. Hogy im-ékk-ora llesz a mű, mám tu-d-oim. -De azt -üud-oim, hogy érdekes lesz s irodalo-mtóríénetiileg fontos. Nagy ifiángyi-lagossággal, lehetőleg semmit sem vitázva akaróm megírni. . . mindent, ami fontos és közérdekű s magamról csak annyit, aimiannyit muszáj, -ám -nem kerülve el azokat a mozzanatokat sem, amelyek teám nem vetnek -túlságosan -ragyogó -fényit.” Mindenékelőtt az IGE -körüli dolgokat akarja tisztázni és a benne élő Mórkz-képet alkarja megrajzolná. Móricz Virág ugyanis könyvében az IGE titkárait -hibáztatta Móricz Zs-igmond „lellik-edveUlen-adéséérit”, s kérdést intézett a volt titkárokhoz: nyiilatfeozzianialk, úgy volit-e, ahogy ő írja. Kodolányi mintegy a -felhívásinak eleget ifiévé tesz nyíiilailik-oizatoit és ínja meg emlékeit. ,,É-n tnem vagyok hajlandó ,-lakkozott’ ikép-et adni Móriczról, hanem azt írom meg róla, amit tapasztaltam.” írói anyagba burkolja -az emlékezésit, hajdan elhangzott párbeszédeket reprodukál, dokumentumokat közöl. „így i-rodiaiimlibb, ölvasmányiosiáhb, szebb s -nem láítsziík belőle -oly durván a csontváz.” ilgaziságkereső szenvedélye ön-magát sem kíméli, s Móriczról is - különösen Móricz és Janika kap-c-s-olaítáród - (kemény őszinteséggel ír. A bizonyítható ‘tényékben és a dokumentumok valódiságában nincs ókunk kételkedni, s Móriczról végig a nagy írónak kijáró tisztelet hangján szól, a kép azonban, amit róla rajzol - különösen a párbeszédekben megidézett kép -, csak egy a léhetséges-ek közül. Az elbeszéléskötet megjelenése, a rendszeres folyóirat-publikáció (a Móricz-em-lé- keziást ia Dunántúl közli folytatásokban) kedvet ad a munkához. -Hallja, hogy a Földindulást iBáriban, Mohács ímeliött parasztok íjábs-szák el, előveszi rágébbi darabjait, -s keresi közöttük a ma is előadható-t. A Bácsi Nemzeti -Színház jelentkezik éBőször, s szerződést kötnék a Végrendelet előadására. Kod-olányi átdolgozza a művet, részt vesz a darab próbáin, a bemutatón azonban nem alkar ott lenini. „Műveket mutatni s nem ábrázaitot, -ez a helyes.” A Végrendelet „történetét” elbeszélő s az előadás élé írt iköszömtőb-en mondja: „ . . . másfél évtized ítélt el is ez alatt aiz idő alatt én nagyon keveset beszálíhettem. 146
