Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - Kósa Csaba: Hazafelé (elbeszélés)
- Mi járatban?- Hazafelé - válaszok a férfi.- Maga idevalósi ?- Nem -messzire - is mondta a falu nevét. A kisfiú járt ott egyiszer búcsúkor, de hogy milyen messze van az ő falujuktól, nem emlékezett.- Hát ez?- A kisfiam. A bőrszíj-asok -félrevonultak, pusmogtak valamit. A férfi megszorította a kisfiú kezét, s azt mondta:- Menjünk kisfiam! Elindultak, a katonák nem .tartották őket. A 'férfi gyorsított, a kisfiú néhezen követte. Ólomsúly húzta a lábát, a táj is elhomályosult hirtelen, derengő, bizonytalan foltok között mozgott, mint álmáiban. Vajon miért mondta ez a férfi a bőrszíjatoknak, hogy az édesapja? Hiszen ezt mondta, nem tévedés, csak imént szólította a kisfiának. Az ő édesapja magas, vékony ember, kissé hajlott a háta, s a szemöldöke fölött selymes varrás -fényűik, ment egyszer oda vágódott egy fa-szilánk az erdőben. Igen, az .a barna, kucsmás ember az édesapja; -néhány hete még -mellette ült a bakon, amikor Ilonka -néni'ékhez kocsiztak. Az ígérete is a fülében, -hogy viselkedjék rendesen, hétfőn majd érte jön a lovakkal. Váljon miiért nem érkezett meg (hétfőn, s -miért nem a -következőn, meg az azutánin sem? Monika néni ott állt az ágyánál reggelenként, s a fejét simogatta. - Édesapád nem jöhet - mondta -, m-ajd -jönni fog, de most .még várnod -kell. A -fail-u, amelyet elértek, -kihalt volt, az udvarokon, a szalun,alkazlak hólétől ázott el - piszkol-ódott foltjai között csak elvétve fényűéit -fel egy-egy villa vaishegye, a bolt zárva, a tej csarnokon Iákat. A -haranglábnál -nyolc-tíz köpenyes ember f orgolódott, hátrébb a fal védelmében teherautó várt rájuk, begy újított -motorral.- Te ki va-gy? - bökött az együk köpenyes a kisfiúra.- A kisfiam - válaszolt a férfi. A -köpenyes összeráncolta a homlokát, s a kisfiú álla állá nyúlt.- Aztán hogy hívnak, -mondd!- János.- Ján-os s-oik van!- Varga -János -- mo-nd-ta a- féffli. A köpenyes a pisztolytáskájára csapott.- Magát kérdeztem? A kisfiúra bökött.- Mondd -csak szépen,, milyen János vagy ibe?! A -kisfiú nem szokott hazudni, hallgatott.- Na! - sürgette a köpenyes - -Nem tudod? A férfi megszorította a Ikezát, a kisfiú érezte a v-ér meleg lüktetését az idegen -tenyérben.- Mondták már - felelte. Teherautók, dzsippek húztak el mellettük, kiabáltak róluk, integettek a köpenyeséknek.- Hát csak -lépjetek ki <- mondta a köpenyes. - Jó lesz eltűnni! A kisfiúnak itt már Iminden ismerős -volt: az eperfák -csonka koronái, a zúzottkő- hal'mok az árok szélén, a kőkereszt alatt alázatosan 'fejet haj-tó mélykék szobrocska, a hármasfa, ahonnan a tüzet vigyázzák aratás idején, ismerős vök a levegő is, a kertek szaga, amely sűrűbb és kesernyésébb, mint bárhol másutt. in
