Életünk, 1972 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - Morvay Gula: Utolsó találkozás (elbeszélés)

mennyezetre bámult, a fiúk -röhögtek - „Nauzikáát látja!” és .Csőrös -nőm felöl tetett, mart Nauzikáiát szerette. És Dagí óna elején édláffllt: „Tanár úr kérem, a múlt órán nem tetszett .befejezni Nauzifcát és azt tetszett mondani, hozzuk eszébe Nauzifcát”. „Egy „á” - egy szelkunda, leülhet.” ,,Á, á, á - iá, iá”, súgták Dagi felé.”

A folyosó -végén volt a tanterem, ahol utoljára diákok voltak, de senki sem tudta, hogy Balos, a falust gyerek a iszutenén ablakán ereszkedett le a gépház folyosójára, korán reggel - Ihat óra tíz-tizenöt lehetett - fel a tanterembe, lehajtotta könyveit a padra, lehajolt, 'úgy bújt három ablak előtt, hogy meg me lássák, úgy surrant a negyedik ablakhoz, onnan kinézett: belátott Palin Ferenc igazgató úr lakásának konyhájába; most festették, a szagát -is érezte, halott nem érezhette, de mégis érezte a jó fesüékszagot, valamint azon a soron .levő Benatzky drogériáiban vásárolt Fougére, azaz páfrány-szappan finom illatát. Fougére^szappannal mosakodott Palin igazgató úr gyönyörű, szőkehajú, töltöttgalamb-imellű édes kislánya; felsőteste fehéren világított; maigy lavór fölé Ihajolt. Balos (hallotta a vízcsőbogást, érezte a páfránysizaipípian illatát, látta Ilonka -mellét, nyakát, márvány karját, látta, amint füle mellett hátra simítja haját, a ■hajszálakon egy darabig vtízoseppek ragyogtak, de aztán a (besütő napfény aranygőzzé változtatta a cseppeket és ezt az egész álomszép jelenséget. .Balos? (Ott kullog hátul. Az utolsó pad'ba ült, s azonnal az ablakhoz lépett.

A padokban ott voltaik a vajas, lekváros kenyérdaralbok, a táblát .nem törölték le, piros, zöld, sárga krétával írták: ,,Ó, ió, oió, áció, káció, vakáció”. Az „a!kációt”-t kihagyták. A padok között álltak a fiúk, fogast kerestek, de a rozoga alkotmány le- füttyent a padlóra, nem lehetett arra egyetlen kabátot sem akasztani. Még a levegőt sem tartotta meg.

Begyömöszöiték magúkat a padokba, szuszogtak, voltaik, akik nem is tudtak hátrafordulni, hogy megkérdezzék a mögöttük ülőtől: „Hát hogy vagy, öreg cimbora, hogy vagy?” Kemence bácsi felcsoszogott a ‘lépcsőn, az ajtó elé osuszorálkodott, bekopogott, olajos sapkáját kezében forgatta, fogatlan száljával az ,yosztályra” nevetett, integetett. „Látom, hogy eljöttek, jó erőben-egészségben vannak. De még üres ez a fertály, erre -még üresek a padok. Maguk ötvenötön voltak; tudom, hogyne tudnám; noteszem volt, osztálylébszámmal, névsorral; sokszor beírtam én maguknak görögből, latinból jó jegyet, sokszor, -csak magúk nem tudták. Csak itegyék el azt a „borravalót”, nálam nincs borravaló, de majd később feljövök, iha megjönnek a többiek is, mert ötv-enöten voltaik, most meg: m-m-m-m, ihat, nyolc, tíz,... tizennyolc, húsz... huszonöt; annyi az. Jani fognak, jőniök fcelll. Jőndk” — mondta Kemence bácsi, azzal kiment.

Egy percig osond volt a .tanteremben. Mind a huszonöt fejében megfordult- ki a hetes? Ki megy az ajtóhoz, ki kukucskál ki az otrombán, késsel kivágott, nem is kifúrt lyukon, és elkiáltja, hogy: jön! De ki, de ki? ,,A pléh-krisztus”. No, akkor lesz itt felelés latinból, földrajziból, valamint matematikából. Jézusisten, matematikából! Latinból -lesz a prósens, perfecbum,, a preteritum iimperfeotum, a .gerundium és a g-erun- dívum, meg a „megbaiktaitoim, mint egy kátyút”!. Földrajzból azt úgy kell mondani, hogy „Porszmausz és Plymausz, valamint Vénei-, Vetter és a Melák-tó. „Melár”, maga szerencsétlen. A frissen fésült -tanár úr a katedra előtt áll, kezében a notesz, azon a ceruza, mint a földrengésjelző írón, és áll a ceruza, meg se remeg, a .gyerek felel. „ ... Angliának hárolmszázsz-or akkora területű gyarmatai vannak, mint amekkora maga az anyaország ...” A tanár bólint, a ceruza még nem mozdul. . . „Anglia területei fölött sohasem .nyugszik le a nap - a fél világ Angliáé, azaz - az egész ...” Tanár úr bólint, ceruzája unottan ácsorog a noteszlapon. „Igen. Most még csak annyit, kérem, hogy hogyan történt ez a. . . megszerzés, azaz a gyarmatosítás? <E1 tudná mondani a sorrendet, kérem?” „Igen. Előre küldték a kereskedőket, ez egy”, „Ne mondja, hogy

ioo