Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: MA 1916-1925

Kassák összes verseinek kiadásával kezdődött, és reméljük, hogy a többször meghirdetett „Izmusok”, a Rónay György könyvében sokszor idézett Napló, az összegyűjtö/üt tanulmányok és más művek megjelenésé vei folytatódik tovább. Kassák Laíjosné a mester halálával félbeszakadt mű hűséges gondozója, a rqprint- ben is érezzük tevékeny kezenyomát.

A szépíróként önálló kötetekben, a Nyugatban és másutt bemutatkozó Kassáik a'TETT-tel önálló útra lépett: arról és úgy beszélt, amire a Nyugat már nem vállalkozhatott. Ez időben már tábora van (TETT: 1915. november - 1916. október; MA: 1916. november — 1919. július), az antimilitarisíta és „új szellemű”, szociális szemléletű fiatal írók mellett az utóbbi folyóiratban (MA: Irodalmi és képzőművészeti folyóirat) teljesedik a Nyolcakat váltó aktivista nemzedék festőivel és szobrászaival, az itt bemutatkozó Bartók személyében a modern zenével is. „Kassákék a kemény ököl emberei lettek, akik pöröllyel filozofáltak. Egy nemzedék nőtt fel, amely romok között játszotti és amely mögött a múlt hídját fölégette a nagy háború” - írja 1927-ben Juhász Gyula; nehezen mondhatnánk ennél jellemzőbb elemzést 1971-ben sem. Kassák törekvése mindemellett éppen az említett szinkrónia, a „kor eszméihez szóló új művészetek kultiválása és propagálása”; a „kor eszméje” pedig - a szerkesztő világnézete, a magyar munkásmozgalom, a háború, különösen az 1917-es orosz- országi két forradalom, az 1918/íli9-es magyar forradalmak hatása alatt - a szocializmus volt. Ez a világnézet vitákban, szembenállásokban és kiválásokban érlelődött tovább (az 1919-es Kun Béla—Kassák vitát éppen az Életünkben ismertettük: 1970. 3. sz.), de az 1918/19-re beérett fiatal szocialista írónemzedék jó néhány tagja a TETT és a MA összejövetelein, estjein, lapjain és kiállításain nevelődött, Kassák ellenében olykor, de főképp a szárnyai alatt.

A budapesti MA-számokban mutatkozott be Lengyel József, György Mátyás, Komját Aladár, Sinkó Ervin, Sallai Imre, Kahána Mózes, Szélpál Árpád, Simon Andor, Kudlák Lajos, Újvári Erzsi és mások, velük az új származású és szükségszerűen új szemléletű irodalom, tanulmányt közöl Mácza János, Révai József, Uitz Béla, Bölöni György, a hazai progresszió fiatal és idősebb nemzedéke, Lékay János beszámolót az 1917. februári eseményekről Szentpéterváron. Ugyanígy megszólalnak a folyóiratban a modern világirodalom (August Stramm, Walt Whitmann, Ivan Goll, Johannes R. Becher, Apollinaire stb.), a tanulmányokban az impresszionizmus utáni európai fejlődés, Bartók mellett Lajtha László és Kodály Zoltán zeneművei.

„Nálunk nem a művészet az üzlet eszköze, hanem az üzlet eszköz a művészet felszabadítására” - hirdeti Kassák az első szám bevezetőjében. Teljes művészeti átalakulásra törekszik, a folyóirat képzőművészeti vonatkozásai (cikkek, reprodukciók, kiállítások stb.) felérnek az irodalmiakkal. A korszak magyar művészetéből szót kap Uitz Béla, Nemes Lampérth, Pászk Jenő, Máttis-Teutsoh, Bohacsek Ede, Pátzay Pál, Schádl János, Ruttkay György, Bortnyik Sándor, a Galimberti házaspár, Medgyes László; a „régiok” közül Kernstok, Beróny, Tihanyi, Gulácsy, Kmetty, Vaszary, Gergely Sándor, a kubista szegedi szobrász; a MA III. demonstratív kiállítása (1918. szeptember-október) a haladó magyar képzőművészet nagy seregszemléje volt. A külföldi mesterök közül reprodukálták Franz Marc, Pechstein, Picasso, Boccioni, Derain és mások műveit (Prampolini 1924-ben Kassák „konstruktív portréját” készíti el). Az 1916-19 közötti számok külföldi reprodukcióit frontokkal zárt határok szellemi drótakadályain át csempészik szinte a lapokra, nem ismerve háborús cenzúrát és nacionalista kivételezést. Elsősorban a győzelmes orosz forradalmakkal való szimpátiában nem, 1917 októbere után kiváltképpen így. Az itthoni korszak legizgalmasabb évfolyama az 1918. december 20-án megjelent „Internacionális számmal” indul (ebben Csicserin tanulmánya a boisevizmusról), a továbbiakban Rosa Luxemburg, Apollinaire (A kubizmusról), Juhász Gyula (A Ma útja és célja), Kármán Ernő (Maxim Gorkij), Rosinger Andor (A proletár- forradalom célja) és mások írásait olvashatjuk. Ez időszak az „aktivizmus” kiteljesedése is, Kassák és Kudlák Lajos tanulmányai ismertetik. Az utolsó két szám (1919. június 15., július 1.) a Kun Bélával folytatott vitacikkeket közli (Kassák és Szélpál Árpád írásait), Kaihána Mózes a folyóiratot jobbról ért támadásokra válaszol. A betiltás valójában Kassák „levelének” önálló kiadása miatt következik.

Az első bécsi szám a forradalmi május elseje évfordulóján jelenik meg, a címlapon Máfctis- Teutsch heroikus szomorúságot sugalló metszetével. Kassák kétnyelvű vezércikke (A világ művészeihez) az emigráns magyar értelmiség ideszakadt csoportjának céljait deklarálja az otthoniak, a borzoogó és gyanakvó Európa előtt: „Jelzéseket kiáltunk felétek a történel- mes földről...” A bécsi számok a forradalmak tiszta emlékét őrzik, elsőül Kassák (Levél a magyarországi ifjúmunkásokhoz, 1919 épo:sz, Máglyák énekelnek stb.), majd Kudlák Lajos (Aktivista művészet és 'aktivizmus a proletár forradalomban), Mihályi Ödön (Testvéri ének Korvin Ottó testvéremnek!) és mások írásaival. Az oldalak jó része „hazai anyaggal” telik meg, az itthonélők csak betűkkel szignálják írásaikat. De a szabadon megnyílott lehetőségek, az európai tájékozódás, nem kis mértékben a hazai betiltás révén a folyóirat mindinkább nemzetközi orientációjú lesz (Máttis-Teutsch, majd Bortnyik címlapját Ghagallé, Arahipenkoé, George Groszé, Vi375