Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Simonyi Imre: Altató (vers)
SIMONYI IMRE Estére majd lefekszel, reggelre megmenekszel, jó alvás örömét jelzi nyálad a párnán Csak addig bírj magaddal, ne járj levett kalappal: e lándzsás július koponyád nyársra húzná Indulj, a sarki boltba kérj tíz dekát hozómra, de szívedre ne vedd amit ennyiért adnak Bicskád is volt! - Most pennád írjon tokaszalonnát, és három éhezőt vendégelj meg papírból. . . Anyádnak írj nyugalmat - szeretődnek vigalmat - barátodnak reményt - Tőröld le már a könnyed . .. Nagyapád nevelése: tűzz a léckerítésbe kórót a magkakas salátás kedve ellen. Friss lányokkal barátkozz ~ és régies baráthoz méltó kamrádba vidd, nézd meg, azt az ágyba illőt. . S ami napodból hátra van, azt se töltsd hiába: térj le az útfélén ha felnőtt közeledne Ám csinálj Jancsikának sárkányt — és Juliskának kibomlott szalagát kösd rózsaszín csokorba. Hol leszel esztendőre, hogy ellened felnőve majd megfizessenek atyáik rendje-módján?! Hisz estére lefekszel reggelre megmenekszel - - - ráncnyi nyomod marad anyád szép homlokán. Altató
