Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Veres Péter: Shakespeare társaságában
szemle VERES PÉTER Shakespeare társaságában- Olvasónaplómból Vigasztalhatatlan vagyok magam irányában, most, hogy öregedő fejjel Shakespeare-1 újraol vasom. Hát ennyire buta ember voltam ón, hogy ennyire nem tudtam méltányolni az igazi nagy írót? Persze, engem ifjan, mint forradalmár autodidaktát, csak az érdekelt, ami a megváltással, a nagy forradalommal összefüggött. Nékem vagy közvetlen tanulás, vagy közelfogható tanulság kelllett. A közvetett tanulsághoz, ami a művészet titka, nem volt érzékiem, se szemem, se fülem. Később pedig - mert Shakespeare-t gyermekkoromban, rossz Szász Károly-os fordításiban olvastam - nem tértem vissza hozzá, hiszen én még a férfi-középkorban is nem az irodalmat kerestem a könyvekben, hanem a politikai és esztétikai világnézetet. Na mindegy: a jó író holtág tanul: sóikkal inkább, mint a jó pap, aki iha tanul is, teológiát tanul s attól sem lesz dkoisab'b. Szorvjetuni óbeli utamon Shakespeare egyik kötetét, a kirá 1 y drámák a t magammal vittem. Gondoltam, ez csak eléggé unalmas olvasmány lesz áhhoz, hogy esténként a legzajosabb nap után is elaltasson. Nos, néhol valóiban „sok a szöveg", mint Pesten mondanák, de például János királyt Arany János fordításában olvasni nemcsak élvezet, hanem rendkívüli meglepetés is volt. Eddig én ezt nem olvastam. Nem került elém, és olyan sok a Shakespeare-színmű, hogy elkerülte a figyelmemet. Nem is értem, miiért nem adják elő. Talán nem alkalmas színre, olcsó sikerre? Az igaz, de a többi se ád 'könnyű isikért a mai közönségnél. Még a vígjátékokért is meg kell dolgozni. De ez nőm érdekes. Hanem fontos a magam számára az a tapasztalat, hogy - úgy látszik - íróságában is érettnek kell lenni ahhoz, hogy <az ember S:hafcespeare-t értékelni tudja. Én bizony - most látom - műveletlen voltam és fennhéjázó, s amellett nem tudtam igazán, .mi az irodalom. A világnézeti és politikai gőz ellepte a fejemet. Shakespeare óriás - minden hibái mellett -, s ha én ezt nem vettem észre és nem becsültem őt eléggé, bennem volt a hiba. Csak az „érdekes”, vagy mondjuk politikaian időszerű olvasmány kellett, és nem láttam meg a néhol nehézkes, de valósan eredeti mondatokban az író-óriást. Most látom, és ez jó. Mentségem csak az lehetne, hogy természetes ellenzékiségemben minden elismert tekintélyt én is „fumigáltam”, mint mások, s alkkor még nem tudtam, hogy íróknál ez helytelen, mert az íróiknál és az íróikról csak egyetlen dolog beszél igazán: a mű. Shakespeare-t úgy játsszák Prágában is, mint nálunk, és mint gondolom az egész világon, hogy tánclépteikkel, furcsa bakugrásokkal lendülgetnek a színészek egyik höly- * * A szerző hagyatékából válogatta és sajtó alá rendezte Nádasdi Péter. 78
