Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - MŰVÉSZETRŐL-MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: Vedres Márk
A siker fellelkesítette, kétszeres életnagyságú alakot kezdett 'mintázni. Bár a díj (3 500) ©s a vételár (2000 arany forint) nagy összeg volt, a munkába belemerülő szobrász - idős korában elmondott vallomása szerint - 'hamarosan a pénz végére ért, s az elkészült nagy 'minta elszállíttatására som jutott belőle, nem a bronzba öntésére. A nagy szobor pusztulásával a rodirni stílust is elhagyta Vedres. . . Visszament Párizsiba, de nem telepedett meg hosszabb időre, hanem Olaszországba költözött. Előbb Rómában és Nápolyban járt, majd Firenzében tálalta meg új otthonát. Itt készült művei eltérnek a korábbiaktól: a 'reneszánsz alkotások hatása átformálta Vedres Márk kifejezésmódját. A Firenzében (és Settignanoban) töltött évtized (1902- 1914) során teljesedett ki művészete. Szerepe volt ebben az ottani pezsgő szellemi légkörnek, írók, művészek, filozófusok tartoztak baráti köréhez. Arra a kérdésre, hogy írni volt legnagyobb 'élménye, élete vége felé így válaszolt a mester: „Talán .. . hogy harminckét esztendős koromban láthattam a firenzei Bargcllo múzeumot”. A reneszánsz plasztika legnagyobb itáliai múzeumában és másutt látott szoborremdkek ébresztették rá & plasztika évszázados értékeire. A nagy élményt alapos kutatás követte: kitartóan vizsgálta a régi mesterek koimponálástmódját, mintázó eljárását, a munka szellemi és mesterségbeli részét. „A klasszikus művek szemlélése során jöttem rá - emlékezett vissza -, hogy a szobrot nem elég impresszionisztiiikusan élő mozgásában ábrázolni, hanem anyagszerűan kell megformálni, és az architektúra követelményeinek megfelelően felépíteni. Továbbá ott eszméltem arra is rá, hogy nem elég a mintázásban való járatosság, hanem a szobrászat mesterségbeli részét is tökéletesein el kell sajátítanom. (Soós Gyula: Vedres Márk, Szabad Művészet, 1956. 3. szám). A rodini stílustól való 'elszakadását Adolf Iliidebrand német szobrásszal és követőivel való firenzei megismerkedése is elősegítette. Hildebrand a naturalista-impresz- szionista felfogástól a klasszikus görög szobrászat fellé igyekezett terelni tanítványai figyelmét, az antik művek nyugalma, világos kompozíciója volt számára a példa. Nézeteit írásban is kifejtette (A forrna problémája a 'képzőművészetiben). Könyvével - amely rövid időn belül nyolc kiadást ért el - nagy hatást 'gyakorolt az új iránt érzékeny fiatal szöbrászniomzedékrie. Vedres, aki az antik és reneszánsz művöket csodálta, szívesen csatlakozott Hildebrand eszméihez, benne a klasszikus hagyomány korszerű folytatását látta. Firenzei éveinek első termései férfi és női aktok, melyek nyugodtan állnak, ülnek, semmi nem történik velük, körülöttük, ami szóban 'megfogalmazható, elbeszélhető: Éneklő fiú (1903), Táncosnő (1902), Emberpár (1903), Nyilazók (1910), Táncolok (1910), Fürdőzők (1910) és hasonló címmel állította ki .a figura felépítését, harmonikus mozgását, zárt szMuetthatását rendkívüli érzékenységgel megoldó szobrait, dombormű- veit. A festői előadásmód helyébe az egyszerűsített, érzékenyen mintázott forma lépett. Sima bronzain a fémysávok többszörösen megrajzolják a formákat, kiemelik a test konstrukcióját. Szobrai többnyire kicsinyek, formálásuk azonban nagyvonalú. (Hildebrand tanácsára 'hagyott fel Vedres a sok pénz nélkül kivitelezhetetlen nagy szobrok mintázásával és tért át a kisplasztikára.) Fiatal, széptestű alakjain semmi sincs, ami egyensúlyukat zavarná. Az érzelmi jellemzést és vele minden szóban megfogalmazható, irodalimias és így a szobrászattal ellentétes elemet a hildebrandi felfogás száműzött a szobrászatból; - Vedres is kerülte a korábbi műveit (Kain, Ádám éis Éva) jellemző pszichologizálást. Emberpárja az egymásnak felelő, egymást harmonikusan kiegészítő tömegek, irányok mesteri komponálása révén fejezi ki két ember összetartozását, lelki közösségét. Az Éneklő fiú nyugodtan áll, karjai, lábai, kissé félrdbillent feje a klasszikus kontraposzto rendszerébe illeszkednek, ugyanakkor megtartja a figura életszerűségét. A klasszikus örökség felélesztése nem volt konzervatív lépés Vedres 'munkásságában: a tömegek kiegyensúlyozását, az arohitektonikus fölépítést, a világos összhatás 74
