Életünk, 1971 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Brigád a Herpenyőn
- A hosztolással gyorsan kell haladni. Szinte két erdész sem elegendő, amikor teljes termeléssel mennék a motoros fűrészek. Tudni kell gyorsan dolgozni előttük. A társaság lelke a brigádvezető, a Pénzes Gergely, meg még a Szekeres János, ők nagyon összetartanak.- Együtt nőttünk fel, mondhatnám, valamennyien. Mind ikerváriak vagyunk. Itt van, Sárvárhoz hat kilométerre. Együtt gyerékeskedtunk. Barátok voltunk már annak előtte is. Negyvenhétben kezdtük. Hát nem mind, hanem öten - a Sülé Károly, a Juhász, a Horváth Padi - meg azóta egy már elment közülünk. És hát ugye kialakult ez a társaság, akinek nagyjából megegyezik a nézetük. Nahát, nem teljesen azért, mert hisz .minden embernek egy kissé más az elgondolása, látóköre, más .az igénye .. . A brigádvezetőt, aztán egy fiatal erdészt követtem eddig. Most Szekeres Jánoshoz csatlakozom. Üzemanyagot tölt a motorba. Följebb tolja homlokáról a döntősisakot. A fa tövében magasra néz, elégedetten parkolja tenyerével a törzset. Int, mutatja a dőlés irányát és inkább csak úgy befelé emlékezik, mint mondja:- Miikor a motorfűrész bevonult az erdőbe, mindenki vonakodott tőle. Először én is. - Volt egy olyan öreg szilfa - nem tudom hát má, mennyi lehetett az átmérője - tőbe olyan két méter körül. Sehogyan se akarta beérni a fűrész. Megkerültem már minden félül, aláhokkoltaim, de a fa imég mindig állt. Féltem nagyon tőle, mert hát még újonc voltam. - Vigyááázz, dől a .fa ... Dől, egymás után. Percenként. S közben csak a kiáltás hallik. Valahol fenn, a fák koronáján villanásnyira összeakaszkodnak a tekintetek. Gallyak sistergetik a levegőt, aztán megrázfcódilk a föld. Nyiladék tátong a fák között, út a vontatóknak, a lovas közelítőknek.- Ahogy idekerültem az erdészethez, a Bujtás azt mondja, hát te kocsis ember voltál mindig, menj a lóhoz, te értesz hozzá. Csak itt maradtam a ló mellett. Talán nekem is könnyebben esik, hogy a ló mellett vagyok, vagy gyűrűzök, vagy a csörlő mellett . . . Rövidebb munkaidő egy-egy helyen, meg aztán változatosabb munka.- Bujtás? - Ö az erdős. Negyvenháromban, már akkor az erdőn dolgozott. Akkor ugye még itt hercegségi erdők voltak, a bajor hercegé. Először csak mint munkás, eztán úgy lett gyakornok. így kezdte. A felszabadulás után lett (kerületvezető. Ismertem gyerekkoromban, sőt még az édesapám és az ő édesapja is nagyon jó barátok voltak. A hosztolás az erdei választékok legnagyobb értéket képviselő kimérése. A brigád legfiatalabb tagiától, Sirihán Jenőtől tudom ilyen precízen. Erdészeti technikumot végzett. Bujtás Istvánnal ketten, ők a szakma avatott képviselői.- Ebben a brigádban nincs ráutalva egyik a (másikára, olyan értelemben, hogy várja azt, hogy a másik majd megmondja, mit kell dolgozni. Mindenkinek látni kell és látja is, hogy abban a munkamozzanatban melyik a jobb és melyik a gyorsabb.- A brigádban egy évet töltöttem mint erdészgyalkornok. Amit elméletben megtanultam, azt láttam itt, hogyan csinálják a gyakorlatban. Mondhatom, néha jobban csinálták, mint ahogy az a nagykönyviben meg van írva.- Az erdészet átlaga (két köbméter, kettő-tíz. A brigádé kettő és fél, három körül mozog. Hatvartkilencben négyezer köbmétert termeltünk. A vállalásunk az volt, hogy két százalékkal túlteljesítjük az iparifa-kihozatali százalékot. Teljesítettük. De így van ez imát több mint tíz éve. Ritkulnak a felhők, csillan a fény a frissen „nyúzott” fahasábokon. Darazsak nyaldossák a serkedő nedvet. Ma -még darazsak döngik körül, holnap - mint papiros - szellemi táplálék közvetítője lesz. Fehérre vetkőzik a fa. S akik könyedén vetkőztetik, forgatják a szerszámokat, kérdéseimre igennel, nemmel válaszolnak. Mozdulataimat vigyázzák: csúszik a nyirkos háncs, omlik a depó, veszélyesek a darazsak. Érzem, hogy alkalmatlan az idő a beszélgetésre. 55
